Purnam Jóga

Ászana

Sthira sukham asanam - mondja a kétezer éves szanszkrit nyelvű írás, a Jóga szútrák 2. fejezetének 46. szútrája. A testhelyzet stabil és kényelmes. - mindössze ennyi útmutatást kapunk ebben a máig a jóga legfontosabb művének számító ősi írásban, amit minden idők egyik legnagyobb jógamestere, Patanjali állított össze.

Az ászana ülésmódot, pozíciót jelent. Az ő szemléletében ez a meditációs testhelyzetre utal, azonban ez a szútra nem ennyire szűk értelmű. Valójában minden ászanára, minden testgyakorlatra, sőt testhelyzetre igaznak kellene lennie. Gondoljunk néhány gyakorlatra, mint pl. a Vírabhadrászana 2. Kényelmes? Eleinte biztosan nem, de aztán lehet egy pont, amikor felismeri az ember benne a lényeget, és akkor megváltozik az ászana. A különben igen nehéz pozíció kényelmessé és mozdulatlanná válik, szinte ki sem akar jönni belőle az ember.
Miért nem kényelmesek az ászanák, s aztán miért válhatnak egyszerre kényelmessé?
Ennek több oka is van. Az egyik, hogy eleinte még nem vagyunk képesek pontosan végezni a gyakorlatokat. A pontatlanság származhat a test akadályaiból, de abból is, hogy egyszerűen még nem vagyunk képesek pontosan mozogni, azaz oda helyezni a különböző testrészeinket, ahová terveztük. Ennek a két akadálynak a leküzdése hosszabb gyakorlásba is kerülhet, hiszen a testi képességek lassan változnak. Türelmesnek kell lennünk. Ha betartjuk a határainkat, akkor nem lesz szenvedés a gyakorlat. A mozgáspontosság és a testtudatosság is lassan fejlődik. Meglehet, hogy több hét mindennapos gyakorlásába kerül, mire egy mozdulatot egyáltalán végre tudunk hajtani, amikor a testi képességek különben már nem akadályoznak.

De más okok is vannak. Egy testhelyzet igen kényelmetlen akkor, ha a lelki állapotunk, azaz a lelki formánk nem illeszkedik hozzá. Mit jelent ez? Tudjuk már, hiszen ez szinte a köztudatban van, hogy a lelki állapotunkra jellemző testhelyzeteket veszünk fel ösztönösen. Ha szomorúak vagy csüggedtek vagyunk, akkor összegörnyedünk. Ha boldogok vagyunk, akkor kitárjuk a mellkasunkat. Ha elgondolkodóak vagyunk, akkor a szánkhoz vagy az állunkhoz emeljük a kezünket. Amikor vidámak vagyunk, akkor mosolyra görbül a szánk. stb.
A test felveszi azt a pozíciót, ami a lelki állapotnak megfelelő. Azonban ha olyan pozícióba kényszerítjük , ami nem egyezik a lelki állapottal, az kényelmetlenné válik számára és szeretné azt megszüntetni. Azaz egy darabig tűrjük a kényelmetlen pózt, majd ilyen vagy olyan okkal kihelyezkedünk belőle. Ha lelkileg is készen állunk, az adott ászana kényelmessé válik. A meditációs testhelyzetekhez a belső, lelki, szellemi csendesség adja meg a kényelmességhez szükséges alapot. Ha azt tapasztaljuk tehát, hogy a meditációs gyakorlatban egy idő után zsibbad a láb, fáj a csípő vagy a hát, vagy egyszerűen csak úgy érezzük, hogy most már mindjárt el kell innen rohanni, akkor ez azt jelenti, hogy mentális állapotunk nem illeszkedik a testhelyzetünkhöz.

Két dolgot tehetünk:
1. vagy a pozíciót megváltoztatva felvesszük a mentális állapotunknak legmegfelelőbb testhelyzetet,
2. vagy a mentális állapotunkat igazítjuk a testhelyzethez.

Az első a könnyebb és különösen érdekes játékra ad lehetőséget. Próbáljuk csak ki, hogy ha a bensőnknek legmegfelelőbb, pusztán a testünkre figyelve a leginkább belőlünk kikívánkozó testhelyzetbe helyezkedünk, akkor milyen pozíciót veszünk fel? Lehet, hogy egy egészen kitekert pozíciót kapunk. Ilyen az, amikor táncosokat látunk virtuóz rögtönzéseik közben. A jó táncos attól jó, hogy a megtanult technikák segítségével képes a lelkét a testére vetíteni és a testét pedig rávenni arra, hogy képes legyen kivetíteni a lelkét. Az ilyen táncosok azok, akiktől eláll a lélegzetünk, amikor megmozdulnak.
Ha megvizsgáljuk az így kapott testhelyzetet érdekes benyomásaink lehetnek a lelki világunkról és bármilyen meglepő, nem kapunk torz képet. Ez segíthet abban, hogy ráleljünk arra, hogy milyen igazi belső problémáink is vannak valójában. Kiváló önismereti gyakorlat. Ez azonban a művészet útja, hiszen végső soron ugyanez történik, amikor egy festménybe öntjük a lelkünk, vagy egy versbe, egy dalba, vagy egy szoborba.

A második lehetőség a jógik útja, vagyis a lelkit kontrollálni, irányítani és idomítani a testhez, ha szükséges. Az ászana egy ilyen kontroll gyakorlat. Ha kényelmetlen a póz, akkor a lelkit elcsendesítve, hagyjuk, hogy a testhez igazodjon, és lassan be is következik ez az igazodás. A meditációs testhelyzetben a csendes elme a legmegfelelőbb belső állapot. Csak addig kényelmetlen az ülés, amíg ez a csendesség nem következik be valamilyen szinten. Minél mélyebb csendességre teszünk szert, a kényelem annál inkább fokozódik.
Ennek okán hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a meditációs testhelyzetben ne mozogjunk. A testi mozdulatlanság a belső igazodását váltja ki és segít a meditációs állapot kialakulásában. Ha azonban még nagyon nem készültünk fel, akkor erős tiltakozás alakulhat ki, ami lehetetlenné teszi az elmélyedést. Ilyenkor nem erőltetjük a gyakorlatot, hanem tovább folytatjuk az ászanák rendszeres és kitartó gyakorlását, hogy elérjük azt a szintet, amikor már készen állunk a meditációra.

OM
Bálint


Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook