Purnam Jóga

Hogyan tegyünk másokért- 2012. 04. 05.

A világ mindig olyan volt, hogy sokkal többen éltek benne rosszsorban, szegénységben, nehézségek között, mint a jóban. Azoknak, akik valamivel jobban élnek, mint mások, el kell gondolkodniuk azon, hogy hogyan tudnának javára válni azoknak, akiknek nem megy olyan jól. Ma nálunk a másokra való odafigyelés, a másoknak való segítség nyújtás nem dív a legmagasabb nívón. Sajnos a félelem, ami az emberek közé férkőzött, a féltékenység, a rossz indulat, a megvetés annak láttán, hogy valakinek jobban megy, s az ebből fakadó elzárkózás elvágta egymástól a két világot, azaz a nehézségben élőket azoktól, akik megtehetnék, hogy segítenek. Így fura módon, azok, akik segítenek a rászorulóknak, maguk sincsenek valami jó helyzetben, viszont, akik megtehetnék, hogy nagyban emeljenek emberek életén, azok java része elfordul, mert nem kér a megvetésből, amit a szegény sorsúak ontanak rájuk.

Mi lenne a helyes viselkedés?

Ebben a kérdésben az elfogadás segít. Az elfogadás a szeretet alapja. E-nélkül egy tapodtat sem tudunk előre lépni. Az egyik oldalon el kell fogadni azt, hogy igenis vannak emberek, akik ügyesebbek, okosabbak, szerencsésebbek vagy kitartóbbak és dolgosabbak másoknál, s ezzel több dolgot képesek elérni az életben, akár nagyobb vagyonra is szert tudnak tenni. El kell engednünk azt a belénk égett feltételezést, hogy akinek jobban megy, az biztos, hogy tisztességtelenül kihasznál másokat és egyébként is egy féreg, aki lopta a pénzt. (Sajnos ilyenek is vannak, de nem mindenki ilyen.) Ugyanakkor el kell fogadnunk azt is, hogy ha nem élünk túl jómódban, az még nem jelenti azt, hogy értéktelenebbek vagyunk másoknál. Egy ember értékét nem a pénztárcája határozza meg. Az azonban, ha jobbmódú valaki, több lehetőséget ad neki arra, hogy segítsen másoknak és jobbá tegye a világot maga körül.

A másik oldalon pedig felül kell emelkedni a szegényebb rétegek elkeseredéséből fakadó érzelmi eltúlzásokon. Mögé kell látnunk a megnyilvánuló ellenérzéseknek és látnunk kell, hogy hol tudunk úgy adni, hogy az elfogadható és hasznos segítség legyen.

Milyen a hasznos segítség?

Nos ha valaki az éhhalál köszöbén áll, jól jön neki némi élelmiszer. De ha már ezen túl van, akkor adjunk neki lehetőséget arra, hogy saját maga teremtse meg a megélhetését. Egy ember önérzetét, önértékelését nagyban emeli, ha saját maga képes ellátni a családját és önmagát. Az a mód, ahogy pl. az afrikai országok némelyikében leszoktatták az embereket a munkáról a folytonos adományokkal, meglehetősen megdöbbentő. Azt mutatja, hogy ez az út nem emel fel senkit. Sem az adakozót, sem azt, aki kapja.

Tanuljunk meg úgy adni, hogy ne várjunk érte semmit. Tanuljunk meg úgy adni, hogy nem vagyunk magunkra büszkék. Tanuljunk meg úgy adni, hogy ne is tudjanak rólunk azok, akik kapják.

És tanuljunk meg úgy elfogadni, hogy a hála ne egy köszönöm legyen, mert ez nem elég. Azzal háláljuk meg a segítséget, hogy mi magunk is felemelkedünk és akkor mi segíthetünk azoknak, akiknek szükségük van rá.

Mindig vannak nehéz sorsú emberek vagy más élőlények - nem az a kérdés, hogy vajon hol találok rászorulót. Hanem az, hogy kinek és hogyan segítsek a magam módján, a magam eszközeivel: pénzzel, tettekkel, tárgyakkal, imákkal és jókívánságokkal - mert ha másunk nincs is, ennyink legalább van: imák és jóakarat - akkor ezt osszuk olyan bővelkedőn, amilyen bőven csak tudjuk.

Bálint


Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook