Purnam Jóga

Az örömről - 2013. 02. 28.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az örömünk önzés. Pedig valójában az örömünk útjelző, azt mutatja meg merre szeretnénk haladni az életben, mit szeretnénk csinálni, miben érezzük jól magunkat, mi az, ami miatt az életünk igazi értelmet nyer.
Az élet értelme a halál. Az emberi lét végessége miatt keresünk mi folyton valamit. Már az emberiség hajnala óta, mióta öntudatára, önmaga egyediségére és életének végességére ébredt az emberi faj, azóta kutatja, hogy mivégre jött a világra, mi az, ami miatt itt van és hova távozik innét. Sok titok van e-körül, amelyeket a különböző vallások és filozófiai iskolák igyekeznek megmagyarázni. Mindenki abban hisz, amiben úgy érzi, megtalálta a választ, vagy inkább abban, ami olyan választ ad, amelyet ő szeretne hallani. Nekünk most nem tisztünk az életünk előtti és ezen életünk utáni eseményeket taglalni, és igazságot tenni a különböző tanítások között - nem is lehet - de rendkívül fontos dolgunk, hogy az, amiről valamit is tudhatunk, azaz a mostani életünk, az a lehető legjobb legyen, és a lehető legjobban érezzük benne magunkat.

Ennek útja pedig az, hogy tudomásul vesszük a halált. Tudomásul vesszük azt, hogy életünk nem végtelen. Ha ennek súlyát megérti az ember, akkor minden perc egyszerre rendkívül értékessé válik számára. Egyszerre nem akar egyetlen értékes percet sem elvesztegetni. Nem akar olyan dolgokat csinálni, ami számára értéktelen, vagy épp kifejezetten elítélendő. Az élet értékét a halál tükrében olvashatod, de nem kell, hogy már a kapujában légy ahhoz, hogy tudd, hogy ahogyan élsz, amit csinálsz, ahogy a szeretteiddel és a környezeteddel kapcsolatban vagy, az számodra azt az életet nyújtja-e, amire azt mondod majd a távozáskor, hogy ezt érdemes volt végig élni. Már most ha számotvetsz azzal, hogy végülis nem tudjuk meddig tart a mi földi pályafutásunk, hogy végülis bármikor véget is érhet, akkor megmutatkoznak azok az értékek, amelyek miatt az élet értelmesnek látszik. Ez mindenkinél más. Meg kell találnod a saját értékeidet, és emiatt ne félj belenélzni a halál tükrébe, mert igazán értékes kincseket fog neked ajándékozni. Ne járjunk úgy, mint a Bakancslista című film két halálos beteg főszereplője, akik csak mikor megtudják, hogy nincs visszaút, akkor kezdik el megélni azt, amire egész életükben vágytak.

Sohasem késő! Az öröm mutatja az utat. Minden lehetséges! Minden elérhető! Légy bizakodó és tedd fel a kérdést: - Ha az életem minden perce értékes, mert egyszer majd véget ér, akkor mik azok a dolgok, amiket szeretnék benne megcsinálni, hogyan élnék legszívesebben, mi jelenti számomra az örömöt? - és aztán haladj ezen a kijelölt úton. Az élet majd nehézségeket is támaszthat, de csak koncentrálj az örömeidre, azok segítenek megoldani a nehézségeket is. Ha nem vagy önző, akkor örömforrásaid, mások számára is örömforrásokká válnak, és a társaid ebben az életben élvezni fogják, hogy találkoztak veled, hogy ismerhetnek, hogy a szerelmük, a barátjuk, a szomszédjuk vagy a munkatársuk vagy. Keress mindennap olyan örömöket, amelyek miatt széles mosoly ül ki az arcodra, amelyek élvezettel töltik meg a kötelesség perceit is, amelyek ha nehéz is az a súly, amelyet cipelünk, mégis derűt és bizakodást ébresztenek bennünk. Ne legyen elég az, hogy azt mond pl. a cigire, hogy ez az egyetlen örömöm az életben. Ez elég nagy hiba. Keressd mindennap azt, mi az, ami ezen a napon örömet okozna, és ne mond, hogy ha több pénzem lenne, akkor meg tudnám vásárolni ezeket az örömöket, mert ez nem igaz. A pénz fontos eszköz, de ha kevés van belőle, ahhoz, hogy beáramoljon hozzád, meg kell változnod. El kell indulnod az örömeid felé! Talán egy jó anyagi helyzetben élő embernek kevesebb a gondja? Talán más jellegűek, de úgyanúgy van neki is. Az a feladatunk, hogy rátaláljunk az örömeinkre, ami egyáltalán nem biztos, hogy pénzzel megvehető. Tégy mindennap az örömeidért, és tégy meg mindennap mindent, hogy az életed vidámabb, szebb, és értelmesebb legyen! Ennek van értelme egyedül!
Ennek kapcsán írtam ezt a verset:

Belenéztem a Halál igazat mondó tükrébe,
ahol az életem áll,
ahol mindent láttam, amit addig vittem végbe.
Akkor könnyeimen át
zuhatagként ömlöttek vissza a percek,
amelyek önmagamért
vagy bárki másért eddigi életemben teltek.

Akkor látva, ami addig történt, mindent,
elém tárta a Halál a sok elpazarolt kincset.
De elém tárta, ami az apró betűkben áll,
hogy az élet értelmét megmutatja a halál:

Fellebbent a fátyol, felragyogott az éjjel,
s az örömök kútját láttam az élet vizével.

Bálint


Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook