Purnam Jóga Purnam Jóga

Az intuíció titkai - 2013. július 3.

Akarod tudni, mi a helyes döntés úgy, hogy még nem vagy birtokában minden információnak?
Szeretnéd előre látni a helyzeteket és megérezni, ha vészhelyzet közeleg?
Meg akarod érteni az álmaidban megjelenő képeket?
Szeretnéd elsajátítani a megérzés igazi képességét?
Meg akarod fejteni életed titkait?

Nos, sokan csak ezek miatt vágnak bele a különböző szellemi utak keresésébe. Ahogy ráébredünk arra, hogy az intellektusunkkal nem vagyunk képesek minden tekintetben a legjobb irányba haladni, elkezdünk keresni valami mást. Vonzó lehetőséget nyújtanak azok a spirituálisnak nevezett utak, amelyek számos hókusz-pókusszal ígérnek többet az intellektusnál, megszellőztetve a materiális világ mögött rejlő szellemi titkokba való bepillantás lehetőségét.
Tudnunk kell azonban, hogy az az út, amelyik könnyűnek ígéri magát, nem igazi út, csupán annak hirdetőit hivatott gazdagabbá tenni anyagilag. Az igazi utak ebben a témában sajnos nehezek és mindennapos gyakorlást kívánnak. Ez azonban jó hír is, hiszen ez azt jelenti, hogy mindennapos gyakorlással intuíciónknak egyre inkább birtokába kerülhetünk, s önállóan rendelkezhetünk a tisztánlátás képességével mindenféle közvetítő jelenlétének kényszere nélkül.
De mi is az intuíció egyáltalán?

Az intuíció három forrása

A leghétköznapibb formája a tapasztalatszerzésen alapszik. Egy öreg hajós kint a tengeren már abból tudja, hogy vihar lesz vagy nem, hogy beleszagol a szélbe. Egy tapasztalt tűzoltó már a lángokból megmondja merre fog terjedni a tűz. Egy jó íjjász, anélkül, hogy megmérné az oldalszelet, tudja, mennyivel kell odébb célozni ahhoz, hogy célba találjon. Hogyan lehetséges ez? Rendszeresen végzett tevékenységeinkben egy idő után már olyan mennyiségű tapasztalatot szerzünk, hogy anélkül, hogy különösebben mérlegelni kellene a helyzetet, figyelembe venni a különböző információkat, egyszerűen tudjuk, hogy mi a helyzet és azt is tudjuk, hogy mit kell tennünk. Ez evolúciós fejlődésünkben hihetetlen segítséget jelentett, hiszen minél gyorsabb és ösztönösebb a reakciónk egy helyzetre, annál valószínűbb a túlélés. Figyeljük meg, hogy miben vagyunk annyira jók, hogy már ezen az ösztönös szinten vagyunk képesek azt művelni. Ha semmiben, akkor most fogjunk hozzá valaminek, amit annyira szeretünk csinálni, annyira képesek vagyunk kitartani mellette, hogy eljöhet az idő, amikor intuíciónk lesz abban a vezérlő elv.

A másik formája az intuíció megjelenésének az, amikor még mindig a saját elménk kommunikál velünk, de annak egy olyan része, amely nem áll a tudatunk ellenőrzése alatt, és énünk nem uralja. Hogy ezt megértsük, vessünk egy pillantást az elme egy felépítési modelljére. Az elme 4 fő részből áll:Énképző funkció - ez hivatott arra, hogy körülhatárolt és viszonylag állandó énérzetet biztosítson, ettől érezzük magunkat azoknak, akik vagyunk. Ész - ezt nem kell túlzottan bemutatni. Csitta - semmi köze a híres filmszínész csimpánzhoz, aki nemrég hunyt el. Ez elménk azon része, amely az összes történés lenyomatát őrzi, akár kívül, akár belül történt. Emiatt lehetséges, hogy olyan dolgokat is vissza tudjunk pontosan idézni, amelyekre különben nem emlékszünk, vagy nem is emlékezhetünk, mert aludtunk, vagy eszméletlenek voltunk. És van egy negyedik rész, amely témánk szempontjából most a legfontosabb. Ezt úgy nevezzük Buddhi. Ez elménk felsőbb intellektusa. Ez a bölcsesség tárháza. Mivel az énképzeten kívül van az elménkben, ezért sokan úgy tekintenek rá, mint egy rajtunk kívülálló dologra, egy a külvilágban létezőre, ahonnan az igazság árad felénk. Ez azonban bennünk van, és ha megfelelően begyakoroljuk, akkor képesek lehetünk ezzel a felsőbb intelligenciával, a bennünk lévő igazi, tiszta bölcsességgel élni. Legtöbbször, amikor megérzés szinten találkozunk valami késztetéssel, vagy látomással, esetleg álommal, akkor az a Buddhi egy üzenete felénk. Sajnos ész uralta világunkban ez nagyon háttérbe szorult.

A harmadik terület misztikusabbnak tűnik, de ha ismerjük az elme tulajdonságait, akkor a misztikus rész hamar elvész, és marad a praktikus. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a világnak nincs misztikus oldala, mert van. De az intuíció nem tartozik oda.
Elménk más elmékkel is kapcsolatban van és folyamatosan kommunikál is. Ezt az elmék egymásba kapcsolódását nevezzük elme-mezőnek. Ez két ember között, egy kisebb közösségben, vagy akár az egész emberiséget nézve is létrejön. Ennek az elme-mezőnek vannak kézzel fogható, tetten érhető elemei, és vannak tudattalanba merült, nem látható részei is. A kommunikáció ezen mezőben a tudattalan síkon zajlik, amire az egyik legjobb bizonyíték a 100 majom elmélet. (Ha érdekel, a neten számos cikket találhatsz ezzel kapcsolatban.)
Megtörténhet, hogy valaki ebbe a kollektív elme-mezőbe bekapcsolódva (mindannyian be vagyunk kapcsolódva különben, akarva-akaratlanul, mivel az emberiség nevű fajhoz tartozva, nem tudunk nem kapcsolódni hozzá) bizonyos dolgokról tudomást szerez, anélkül, hogy tudná honnan származik ez az információ. Most jelzem a titkolózóknak, hogy valójában nincsenek titkok. Minden a mezőben van, legfeljebb a legtöbb ember számára még nem hozzáférhető. A feleségét megcsaló férj titkait nem csak a testbeszéde, a hangja, hanem a mező is elárulja, s az arra érzékeny és figyelmes fél észre is veszi.
A kollektív elme-mezőből információhoz jutni tudatosan azonban igen nehéz feladat. Az elme magasfokú ismerete szükséges hozzá, amit sok-sok meditációs gyakorlat útján sajátíthat el az ember. De amikor odáig eljutott, már nem lesz szüksége arra, hogy adathalászatot folytasson a kollektív elme-mezőn.

Az intuíció tehát ebből a három forrásból táplálkozik. Néha találkozom olyanokkal, akik tudásukat valami külső forrásból származónak tartják. Legtöbbször meg vagyok lepve, mert semmilyen tudást nem látok. Előfordul azonban, hogy egy-egy ember valóban részesül olyan áldásban, hogy hirtelen valóban nagy tudás birtokába jut. A bölcsek, nagy tanítók, vagy az olyan magasabbrendű lények, akik körülöttünk élhetnek - bár róluk túl sokat nem tudhatunk - megajándékozhatnak minket a tudással. De ezt az ajándékot még méltatlanul nem kapta meg senki, s hogy arra méltóvá váljunk bizony bele kell vetnünk magunkat a gyakorlásba, a meditációba vagy a hittel teli imába, s ha eltökéltségünk teljes, talán kiválasztanak minket egyszer.

Becsapós megérzések

Óvatosnak kell lennünk az intuícióval való "játékunk" közben. A helyes gyakorlással ugyanis nem célozzuk meg direktben az intuíció fejlesztését, mert tévútra vihet. Ez a tévút pedig az, hogy az elménk én-ész viszonylata annyira erős, hogy elhiteti velünk, hogy éppen az intuíciónkat tapasztaljuk meg, miközben továbbra is az ész működik. Előfordulhat az is, hogy valaki az érzelmeit kezdi az intuíciónak tekinteni és azt gondolja, hogy nem az eszére, hanem az érzelmeire fog hallgatni. Ez azonban ugyanolyan nagy hiba, ha nem nagyobb, mintha az eszünkre hallgatnánk. Az intuíció ettől különböző folyamat. Leginkább úgy érhetjük tetten, hogy tudjuk, nem a szokásos gondolati szinten fog az információ érkezni az intuíciónk által. Lehet, hogy egy mély érzés támad bennünk, lehet, hogy egy látomásszerű kép jelenik meg előttünk, de az is lehet, hogy álomszerű jelenést látunk, vagy valami hangot hallunk. Fontos azonban tudni, hogy még ezek tapasztalásakor is kételkednünk kell, mert a hibásan végzett meditáció vagy számos idegrendszeri és pszichés probléma is okozhat ilyet.
Csak ha ezeket kizártuk, tudhatjuk pontosan, hogy milyen érzés a megérzés. Kiváló visszaigazolást nyújt pl. az élet, mert ahogy megérzéseink az életfolyamban igazolódnak, visszaemlékezve a megérzés tapasztalatára, képesek leszünk arra, hogy amikor legközelebb egy hasonló tapasztalatot élünk át, tudjuk, intuícióval van dolgunk. S ha ezt az érzést megtanuljuk, képesek leszünk megkülönböztetni az összes többi elmefolyamattól és tévúttól. Ekkor birtokába kerülünk a tudásnak, a bölcsességnek és az egész emberiséget összekötő elme-mezőnek.

OM

Bálint



facebook

Purnam Yoga & Meditation 1147. Bp. Öv utca 140.
yoga@purnam.hu
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló