Purnam Jóga Purnam Jóga

Eredet

A szellemi utakon járók közül sokan jutnak el viszonylag hamar egy kérdéshez. Ez a kérdés az, hogyan lehet a szellemi tanokat összeegyeztetni a hétköznapi élettel? Talán magunkra kell erőltetnünk a szellemi tanításokat? Esetleg harcba kell szállnunk a környezetünkkel, vagy legalábbis állni kell a sarat, amikor támadásba lendül a világ ellenünk?
Egyik sem.

Elöljáróban mondom, hogy a szellemi tanítások nem a szerzeteseknek szólnak, akik a világtól elvonulva élik életüket. Rájuk a szerzetesi szabályok vonatkoznak, amelyek vagy hasznukra vannak, vagy megőrülnek tőlük, de az biztos, hogy a szerzetesi szabályok nem azonosak a szellemi tanításokkal. Sokan a világi keresők közül, akik valamelyik szellemi iskolára bukkannak, ami lehet a jóga, vagy valamelyik vallás, vagy másmilyen tanítás, gyakran hiszik azt, hogy a szerzetesi szabályok, amelyek az adott szellemi iskola legelszántabb, legelmélyültebb, vagy legmagasabb szintű gyakorlóira vonatkoznak, rájuk is érvényesek. Sőt néha maga az iskola akarja mindenkire érvényesnek tekinteni azokat, ami persze belegondolva abba, hogy mondjuk egy kezdő gyakorló képességei mennyire mérhetők össze egy már évek vagy évtizedek óta gyakorló képességeivel, eleve kizárja azt, hogy sérülés, belső feszültség vagy mentális zavar nélkül képesek legyünk megvalósítani az ilyen szabályokat. Sajnos a szellemi iskolák sokasága elfelejti, hogy a világi gyakorlók számára más útmutatások a hatásosak, mint a szerzetesek számára. És itt kell megjegyeznem, hogy nem a szerzetesi létforma a legmagasabb szintje a szellemi út megvalósításának. Sokkal nagyobb, de egyben szentebb kihívás is a mindennapi életben megvalósítani azt, amit a szellemi iskolák hirdetnek. Egyben azt is mondhatjuk, hogy az a szellemi iskola, amelyiknek tanításai csak és kizárólag egy mesterséges, zárt környezetben állják meg a helyüket, alkalmatlanok a valódi fejlődésre.

A valódi fejlődés a hétköznapi életben mérhető le. Ha abban megtaláljuk a boldogságunkat, ha abban meg tudunk szabadulni a szenvedéstől, ha abban fel tudjuk ismerni az élet igazságait, akkor az útmutatás helyes volt. A szellemi iskolák eredetileg nem azért jöttek létre, hogy a világi életről lemondottak számára megfelelő szabályokat, vagy a boldogság esélyét, esetleg a túlvilági élet reményét közvetítsék. Azért jöttek létre, hogy a bölcsességet elérők tudását, tapasztalatát átadják a hétköznapi emberek számára, hogy azok is boldogabbak legyenek és életük ragyogóbb legyen.

Vagyis a szellemi tanítások nem hogy nem állnak, de nem is állhatnak ellentétben a hétköznapi élettel. A materiális világban való helytállás valójában a spirituális út egyik nemes formája, legyen az ember tanár, favágó, vagy kertész. De ez egyben azt is jelenti, hogy ha képesek vagyunk tevékenységünket spirituális útként felfogni, akkor az fogja elhozni számunkra a felszabadulást. A felszabadulás fogalmát most nem a legmagasztosabb formájában értem, azaz nem a megvilágosodásra gondolok most, bár az sem lenne kevés elvárás akkor, ha az ember legszentebb tevékenységének azt tekintené, amit éppen ebben a pillanatban csinál. A felszabadulást a szó hétköznapi értelmében értem, azaz, az ember megkönnyebültté és felszabadulttá válik, ha így áll hozzá a mindennapi élethez.

Minden szellemi tanítás valójában a mindennapi emberhez szól és arról, hogy hogyan élje a mindennapjait, hogy azokban több legyen az öröm, mint a bánat. Így nem lesz szükség arra sem, hogy harcba száljunk a környezetünkkel, hiszen nem sok visszatetszést vált ki az, aki csak egyszerűen jobban érzi magát. De tény, hogy a környezetünk átalakulhat, hiszen sokan nem biztos, hogy szívesen veszik majd a változásunkat. De ez nem csak akkor van így, amikor pozitív változáson esik át valaki, hanem akkor is, amikor negatív irányba változunk. Egyesek elkerülnek majd minket.

Előfordulhat, hogy kritizálnak valakit azért mert mondjuk a jógát, vagy a keresztény tanokat, vagy esetleg a buddhizmust tekinti életszemlélete alapjának. Meglehet, hogy megkérdőjelezik ezen tanítások érvényességét, vagy életszerűségét. Tekintsünk az ilyen megkérdőjelezésekre úgy, mint bennünk lévő kérdésekre. Vajon képesek vagyunk-e megtalálni magunkban a válaszokat és megfelelő módon válaszolni. Ha elbizonytalanítanak az ilyen esetek, vagy rossz érzésünk támad, esetleg haragosak leszünk, az azt jelenti, hogy még mi magunk sem vagyunk benne biztosak, hogy a tanítások, amelyek szerint kezdjük a gondolkodásunkat megváltoztatni, helyes irányba vezetnek. Ez azonban nem baj. Soha nem szabad elhinni semmilyen szellemi tanítást. Ki kell próbálni, hogy az életben működik-e. Mert ha nem, akkor meglehet, hogy hamis. Csak nézz magadba! Jobban vagy? Boldogabb vagy? Vagy több a szenvedés, a konfliktus, a konfrontáció körülötted és benned? Melyik iárnyba vitt téged a szellemi utad? Ezt akartad? Tényleges változást kaptál, vagy csak ígéretet?

Ha úgy érzed, hogy rossz úton jársz, sohasem késő új útra térni. Még a legnagyobb bölcsek is eltévednek néha, még a legjobb nyomolvasók is elvesztik néha a nyomot. Hát még ha az ember csak most fogott neki annak, ami az élet mélyebb megéléséhez vezet. Hogyne veszítenénk el néha a fonalat. Csak ne higgyük, hogy végleg elveszett!

OM
Bálint



facebook

Purnam Yoga & Meditation 1147. Bp. Öv utca 140.
yoga@purnam.hu
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló