Purnam Jóga

    A szenvedés oka, avagy az Avidya megértése

Ahogy gyakran hallani, az élet szenvedés. Akiben most merő tiltakozás ébredt ez ellen a kijelentés ellen és fennen állítja, hogy ő bizony nem szenved, ne olvassa tovább ezt az írást! Ez az írás azoknak szól, akik felismerték, hogy az életben van szenvedés és esetleg maguk is átélték már. 

Miért mondunk ilyen kemény és radikális kijelentéseket?

Nézzük ezt meg a jóga filozófia szempontjából! 

Nem kérdés, hogy az ember egész életében a szenvedést akarja elkerülni és a boldogságra rálelni. Olyannyira vággyuk a boldogságot, hogy mesék, misztikus történetek és csodák szólnak arról, hogy egy-egy kiválasztott hogyan is érte azt el. Pedig a boldogság elérése és ezzel egyben a világ szevedéstől való megszabadulása nem lehetetlen. Csak jó helyen kell azt nekünk keresni.

Mind tudjuk, hogy a hétköznapokban a boldogságot hol szoktuk keresni. Megtaláltuk? Átmenetileg örömök jöhetnek, de aztán újra hiányzik valami, ami vagy újabb és még intenzívebb élmény keresésére ösztönöz, vagy elkedvetlenít.

A jóga filozófia szerint annak hátterében, hogy az ember szenvedést él meg az Avidya áll, amit Nemtudásnak szokás fordítani. Ezt mindenféle szenvedésre értjük a jógában kezdve attól, hogy valaki nem érzi magát a toppon reggel, egészen odáig, hogy háborús szörnyűségeket, kínzásokat és elmebeteg gyilkosok őrületét kénytelen az ember átélni.

A napokban láttam egy filmet, ami a szovjet hadsereg Afganisztánba történt hadjáratáról szólt. A rémtettek, amelyeket a szovjet katonák elkövettek, nem egyedülálló a történelemben. Miért kell ennyi embernek így gyötrődni, szenvedni és poklokat megélni? Miért kell látni szerettei, gyermekei, szülei kínját és halálát? Mi van ennek a hátterében? Pusztán csak a jóga által megnevezett Avidya lenne az?    

 

A Nemtudást úgy szokták értelmezni, hogy annak a nem tudása, hogy ki vagyok én igazából, és abban a káprázatban való elmerülés, hogy én ez a test és ez a személyiség vagyok, ami lényegében nem valós. A valóságban a Lélek vagyok. Igen ám, csak ezt hiába mondogatjuk, ettől még a szenvedés továbbra is dúl a világban és mi magunk sem lettünk boldogabbak. 

Mit tett Buddha? Megváltónak nevezték a maga idejében, aki elérte a Nirvánát és megszabadult minden földi szenvedéstől, az örök boldogságba merült és azt várták tőle, hogy ezt a tudást átadja mindannyiuknak, akik körülvették. De Buddha után a világ nem sokat változott. Sajnos még Buddha nevében is történtek szörnyűségek. 

Mit tett Jézus? Megváltónak nevezték a maga idejében, sőt manapság is. De Jézus után a világ nem hogy békésebb hely nem lett, de az ő nevében követték el a legvadabb brutalitásokat az idők folyamán, amikor is népeket irtottak ki, milliónyi nőt égettek meg és ártatlanokat vetettek börtönbe vagy akasztottak fel koholt vagy képzelt indokok alapján. 

Mi van ezekkel a megváltókkal? Miért hiába érik el az emberi szellem legmagasabb állapotát, vagy áldozzák fel magukat Isten gyermekeként? Biztosan jól értjük őket? 

Biztosan nem értjük őket jól, különben általuk a világ valóban jobb hellyé változott volna, hiszen nagyságuk és életük nem vonható kétségbe. Az a helyzet, hogy rosszul értelmezzük a tanításokat és ez visz minket újra a boldogtalanság és a szenvedés felé. 

Nézzük egy kicsit más szemmel a Nemtudás tanát. A szó, hogy vidya, tudást jelent. Az "a" hang az elején fosztó képző, mint nálunk az -atlan, -etlen. A helyes fordítás tehát Tudatlanság.

Mai pszichológiai tudásunk birtokában elménket a tudatosság mértéke szerint három rétegre bontjuk. A tudatos elme, amely az egész elmének csak egy pici töredéke, de mi csak ennek a területnek vagyunk birtokában. A második a tudatalatti elme, amely a tudatos figyelem által még elérhető, ha szükséges, de ez nincs aktuálisan a tudatosság körében. A harmadik a tudattalan elme, amelyhez akkor sem férhetünk hozzá, ha nagyon szeretnénk. Azonban a tudattalan elmében olyan dolgokat találunk, amelyek markánsan meghatározzák azt, hogy mihez vonzódunk és mik taszítanak minket az életben, hogy milyen helyzetekbe kerülünk és hogy milyen személyiségünk alakul ki. Itt található mindaz a masszív érzelmi tömeg, amelyeket átéltünk és amelyeket nem mertünk átélni. Itt vannak az elfojtások és itt vannak a traumák. A jóga filozófia szerint ide kerül minden esemény, benyomás és tapasztalat lenyomata örökké. Annak ellenére tehát, hogy tudattalan, nagyon intenzív hatással van ránk. Lényegében egész életünket befolyásoló tényezők állnak itt. 

Mivel a tudattalanban rögzült elmefolyamatok felelősek a személyiség nagyobbik részéért és nem az akaratunk vagy a szándékaink, ezért mindazokért a dolgokért a tudattalanban tárolt dolgaink felelősek, amiket különben rendesen számonkér rajtunk a világ. Amiért pl. jó vagy rossz egy párkapcsolat, amiért képesek vagyunk szeretni vagy nem, amiért az a késztetésünk, hogy jót tegyünk másokkal vagy az, hogy bántsuk őket. Ahogyan félreértjük a másikat és megsértődünk, vagy ahogyan félelmek vagy gyanakvás ébred bennünk indokolatlanul, vagy épp ahogyan nem ébred, amikor pedig kellene. Vagy ahogyan magunkat is becsapva irreális realitásokat hozunk létre magunk számára. Ez mind mind a tudattalan elme által létrehozott késztetés, amely mögött ezen elmetartomány automatikus folyamatai rejlenek és nem valami külső gonosz, nem valami megmagyarázhatatlan, de mindenképpen egy ismeretlen hatás.

A világ tettei a tudattalan elmében vannak kódolva. Amiért az ember kihasználja a környezetét a nyerészkedés okán, amiért egészen sötét ideológiák mentén kínozzák, gyötrik vagy megölik egymást az emberek. Amiért hagyjuk, hogy a világ egy része éhezzen, miközben minden eszközünk meg van már arra, hogy ne így legyen. A félelem lassan bekúszik a mindennapok Európájába onnan, ahol a sötétség szinte megmérgezte az emberek elméjét az évszázadok óta tartó háborúskodások miatt.

A tudattalan elmén nem tudunk akarattal, törvényekkel vagy erkölcsi szabályokkal úrrá lenni, mivel olyan késztetéseket indít el a mélyből, amelyeket képesek vagyunk megideologizálni, majd a végsőkig kitartani mellette, akármilyen őrült és véres késztetés is az.

Ha az ilyen tudattalan késztetéseket képesek lennénk feloldani, megszűnne a mások kárán való előnyszerzés kényszere, megszűnne a mások szegénységén való könnyed felülemelkedés, és megszűnnének a háborúk, mivel nem lenne olyan belső sötétség, ami elborítva a tudatot, csak az erőszakban látna megoldást. 

Lehet, hogy a Tudatlanság valójában a Tudattalan elme rejtett dolgaira utal és nincs is sok köze ahhoz a világhoz, ami tapasztalatunk szerint ugyan nagyon valóságos, de a filozófia szerint pusztán illúzió. Lehetséges vajon a tudattalan elme feltárása? Nagyon is lehetséges. Erről szólnak az ősi mesék és mítoszok, amelyekben a hős alászáll az alvilágba, hogy ott legyőzze a szörnyeket és onnan megvilágosodva és felemelkedve, hősként térjen vissza. Ez az alvilág elménk sötétjének halotti világa, ahol olyan elmefolyamatokkal találjuk magunkat szembe, olyan szörnyekkel, amelyek mi magunk vagyunk. Önnöm sötétségünk feldolgozásáról és integrálásáról szólnak ezek a mesék.

Ahhoz, hogy az ember képes legyen belépni ebbe a tudattalan birodalomba, ahol valódi veszélyek fogadják, képesnek kell lenni uralni az elmét. Képesnek kell lenni olyan tudatállapotba kerülni, amikor a tudattalan elme feltárul előttünk. Ez olyan tudatállapot, ahol ébernek és tiszta elméjünek kell lenni, tehát nem alkalmasak a tudatmódosító szerek. Más utat kell választani.

Fel lehet oldani a tudattalan szörnyeinek késztetéseit. Az egyik út a meditáció. De jó út a mélyen vallásos hit is. És ezeknél nem rosszabb a pszichológia egyre újabb és újabb modern módszere sem. 

"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa." Ez a lelki szegénység némileg félreértett. Nem arról van szó ugyanis, hogy együgyűnek kell lennni a boldogsághoz, vagy hogy nem kell tudni semmiről és ettől boldogok vagyunk. Arról szól, hogy az elme csendes, aktivitásban szegény állapotban van, amikor a tudattalan elme, a hétköznapi értelemben vett lelki jelenségektől mentes állapotban van. Ilyenkor nincsenek kényszerek, az ember mennyei békét él át. 

Az ind filozófia által emlegetett szenvedés természetszerű. Nem egy hiba a teremtésben. Az elme evolúciója még nem ért véget. A mi feladatunk, hogy ezen az evolúciós lépcsőn tudatosan átlépjünk és megszüntessük a tudattalan kényszerek által kiváltott világégéseket, akár az ténylegesen globális szinten zajlik, akár csak a saját házunk táján. Értelmezzük a nagy szentek tanításait a tudattalan elmére és máris birtokában vagyunk a boldogság titkának. 

Az elmében rögzült lenyomatok által létrehozott vonzások és taszítások azok, amelyek meghatározzák azokat az eseményeket, amik velünk történnek. Valójában ez a karma, aminek kötelékei alól úgy tudunk szabadulni, hogy feloldjuk az elme eme tendenciáit.

 

Om Shanti

Bálint


Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook