Purnam Jóga

Üzlet az Élet

Tanáromtól sokat hallottam, hogy egy kapcsolat az mindig csereviszony, de valahogy ez sose volt a legkedvesebb tanítása számomra. Mostanában azonban gyakrabban jut eszembe ez a gondolat felfigyelve arra, hogyan működnek az emberek a mindennapjaikban más emberekkel. Azt vettem észre, hogy bármiben, legyen az az élet akármely területe, él az elvárás, hogy "ha én adok, akkor elvárom, hogy cserébe kapjak is valamit". Elszomorító ez az üzleties gondolkodás. Tényleg sokan az életet üzletnek tekintik és folyton saját maguk számára jó üzletet akarnak kötni. 

Látom pl. hogy anyák vitatkoznak a pici gyermekeikkel, hogy ha ezt vagy azt megcsinálják, akkor ezt vagy amazt fogják érte kapni. Szerencsére ezt nem otthon látom, mert mi másképpen gondolkodunk, de nagyon sokan hiszik, hogy már egy járni alig képes kisgyerek képes üzletet kötni, amiben figyelembe tudja venni a saját érdekeit. Mivel az üzletkötés ily hamar elkezdődik, persze gyorsan beletanulnak, de igazából a kisgyermekek nem kéne, hogy így gondolkodjanak, s mivel nem tudják figyelembe venni a saját érdekeiket, ezért a rájuk testált üzlet etikátlan. Aztán látok anyákat, hogy még a kisgyermekeknél maradjak, akik nem traktálják folyton üzlettel a kölyköket, de állandó frusztrációt okoz nekik, hogy a gyermekükkel való foglalkozást nem hálálja meg vagy honorálja valamivel senki. Úgy érzik rossz üzletet kötöttek, mert míg a férjük dolgozik és jól érzi magát, addig ők rabszolgasorba lettek taszítva. 

De bizony az üzlet a gyermekektől függetlenül is megjelenik a párkapcsolatokban. Sok emberrel beszélgetve pl. az derül ki, hogy számos nő úgy gazdálkodik a szexszel, mintha fizetőeszköz lenne. Csak akkor van, ha a férfi megérdemli. Mintha ez nem az egymás iránti gyengédség és öröm kifejezésének eszköze, az intimitás elmélyítésének és a bizalom fejlesztésének módja, a gyönyör ajándékozásának szent tere és módja lenne, hanem valami alantas, a nő számára csak teherként vagy kötelezettségként létező valami, amivel viszont a férfit megfelelően kordában lehet tartani. Biztos, hogy ezt helyes üzletként kezelni? Tudjuk kik végzik üzletként a szexet. Attól tartok, ha egy kapcsolatban ez így megjelenik, azt már nem az érzelmek, hanem az érdekek vezérlik és az valóban nem párkapcsolat, hanem érdekközösség, aminek persze egy párkapcsolatban benne kell lenni, csak nem így. 

 

 

Aztán ott van a szivességbank, biztos mindenki hallott már róla, ami a legádázabb módon torzítja el az ember önzetlenségét azzal, hogy ha én segítek valakinek valamiben, akkor majd én is számíthatok segítségre másoktól, ha szükségem van rá. Amikor ott a szükség, bizony jól jön a segítség. A baj csak az, hogy az a segítség nem önzetlen és nem is őszinte, hiszen mögötte a viszontelvárás terhe súlyosul, ami ezt a nagy "segítsünk egymásnak" életérzést eléggé megmérgezi. 

És még nem is beszéltünk azokról, akik Istennel alkudoznak. Emberek milliói képzelik el úgy Istent, mint egy üzletembert, aki ha számára megfelelően cselekszünk, akkor a ki tudja milyen elképzelt megegyezés szerint ő majd nekünk kedvez. Imák sokasága szól arról, hogy "Ó, Uram! Kérlek adj nekem ezt vagy azt és megígérem jó leszek!" Ez egyszerű üzletkötésnek hangzik. Felajánlunk valamit valamiért. Attól tartok, Isten ügyet sem vet az efféle alkukra. Úgy mondják, az Ördög sokkal hajlamosabb ilyesmikre :) Az imáknak másképpen kell szólni és másról. De ezt most nem tisztünk firtatni.

Még nagyon sok helyzetet lehetne említeni, ahol az üzleties gondolkodás eluralkodott, pedig az élet nem erről szól. Nem a jó üzletről. Meg kell tanulnunk újra önzetlennek lenni. Az önzetlenség oppozíciója az üzlet. Megtanulni az önzetlenséget csak gyakorlás útján lehet. Fejben nem lehet önzetlenné válni. De vajon miért kellene megtanulnunk az önzetlenséget, amikor úgy nem kapunk semmit a tetteinkért? Ez a kérdés jogos kérdés, hiszen ha valaki még nem próbált önzetlen lenni, akkor nem tudja, hogy mivel jár az. Azt hisszük, hogy nem kapunk érte semmit és ez bizonyos értelemben igaz is. Nem kapunk érte, de legalábbis nem várunk el jókívánságot, hálát, pénzt, viszont segítséget, stb. De kapunk valami olyat, amit semmilyen csereviszony nem képes adni és amit ráadásul nem is valaki más ad nekünk: mélyről jövő belső örömöt. Annak örömét, hogy valakiért tettünk valamit elvárások nélkül. Ez ugyanis roppant belső örömfelszabadulással jár együtt. Az önzetlenség örömmel tölt el. Az üzlet stresszel, hiszen folyton azon kell izgulni, hogy viszonozva lesz-e a befektetésem. Jelzem, nem. Az emberi kapcsolatokban végső soron csak az önzetlenség jó befektetés, mivel minden csereviszonyban mindkét fél a haszonra törekszik, ezt sajnos nem lehet elvitatni. 

Sok embernél különben megjelenik az önzetlenség a viszonyokban. Elvárják, hogy velük legyen mindenki önzetlen, és a feléjük nyújtott "szolgáltatásokat" ne kelljen "megfizetni". Azonban ez nem az az önzetlenség, amiről eddig beszéltünk. Az önzetlenséget nem másokkal kell felénk gyakoroltatni, hanem nekünk kell mások felé. Hiszen ha mások önzetlenségét várjuk el felénk, az lesz a legnagyobb önzés és nem csak az örömtől foszt meg minket, de megfosztja azokat is, akik ezt az önzetlenséget gyakorolják annak tisztaságától. Néha még jógatanárok is beleesnek efféle hibákba. 

Gyakoroljuk az önzetlenséget, hogy életünk ne legyen minden szegmensében üzlet, hiszen minden területet úgysem lehet ettől mentesíteni. De ahol lehet, az a családi, a baráti kapcsolataink és a párkapcsolatunk. Legyünk önzetlenül javára a családunknak és a szeretteinknek! Ajándékozzuk meg figyelmünkkel, időnkkel, kedves szavakkal, testi gyönyörökkel párunkat elvárások nélkül! S ha ezeken a területeken már jól megy, akkor gyakoroljuk az önzetlenséget idegeneken, majd később az ellenségeinken is, ha van. De hát minden jellemes embernek van, úgyhogy tudjuk azokon is gyakorolni és élvezzük az önzetlenség örömét és az általa nyújtott életérzést!

 

OM SHANTI

Bálint


Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook