Purnam Jóga

A szemlélődés használata a fejlődésben

Sok szó esett már ezekben a levelekben a fejlődésünkről és arról, hogy hogyan tudjuk egy kicsit jobbá tenni a világot azáltal, hogy magunkat tesszük jobbá. Most nézzünk egy olyan gyakorlatot, amely nem elméleti fejtegetés szinten, hanem a mindennapokban képes nekünk segíteni abban, hogy megértsük: - hogy mi miért történik velünk,
- hogy megértsük azt, hogy milyen okok és következmények vezettek el életünk jelen eseményeihez,
- és hogy megláthassuk a megoldásokat is a jövőre nézve.

Személyiségünk fejlődése a mindennapok megélésének változásában érhető tetten. Az, ahogyan megoldjuk, megéljük életünk eseményeit, mutatja azt, hogy hol tartunk valójában a szellemi úton.
A mindennapi feladatainkkal szembe nézve, találkozunk olyan esetekkel, amikor nem tudjuk a helyzeteket igazán jól megoldani, vagy amikor egyáltalán nem találunk megoldást. Az ilyen esetekben elfoghat minket a harag, vagy a félelem, és az eljövendő borús fellegeket már látjuk is lelki szemeink előtt, ahogy beborítják életünk amúgy sem biztos, hogy teljesen felhőtlen egét. Mit tehetünk ilyenkor? Van-e lehetőségünk arra, hogy megelőzzük a nehézségek sokasodását?

Természetesen lehetnek olyan helyzetek, amikor nem tudjuk elkerülni a bajt, és életünk egy gyorsvonat sebességével hajt a szakadékba. Az ilyen esetekben általában már túl későn ismerjük fel, hogy gondjaink vannak, vagy ha fel is ismertük korábban, nem tettünk semmit, hogy megakadályozzuk a végzetes kimenetelt. Az ilyen esetekben már csak egyet tehetünk: szilárd elmével szembenézünk a helyzettel. Azonban ha még nincs ennyire késő, akkor van esélyünk arra, hogy másik vágányra váltsunk, vagy van esélyünk lefékezni, vagy meg is állni ha kell.

Amikor valamilyen feladat, probléma, nehézség tárul elénk, először leginkább az eszünket kezdjük el használni arra, hogy megoldjuk azt. Tudnunk kell azonban, hogy az ész az elménknek mindössze egy kicsiny területe és nem képes mindig mindent teljességében látni. Erre szokták mondani, hogy elménk igazi képességeinek csak a töredékét használjuk. Ez azokra igaz leginkább, akik mindent csak az eszükkel akarnak megoldani. Azonban elménknek más területei is vannak az észen kívül. Az egyik ilyen észen kívüli területünk hihetetlen bölcsességgel rendelkezik. Ez a rész bennünk mindig tudja mi a helyes és mi a helytelen. Mindig tudja, hogy merre felé kéne haladnunk az életben, hogy boldogok legyünk és, hogy boldogságunk mások számára is öröm legyen. Azonban elménknek ez a belső része mélyen el van temetve az ész és az egó együttműködésének köszönhetően a saját tudatosságunk elől. Ennek az az oka, hogy egónk, amely lényünk védelmét és elkülönülését célzott szolgálni, rendelkezik egy nemkívánatos tulajdonsággal is, mégpedig azzal, hogy azt hiszi, hogy ő maga az egész lényünk. Ez azonban nincs így. Az egó csak egy várfal, amely óvja a teljes személyt. A baj abból fakad, hogy az ész mindenre képes magyarázatot és megoldást találni, amit az egó felvet. Azaz pl., hogy miért kéne valamit megtenni, ami önzőbb, és miért nem valami mást, ami önzetlenebb. Jól fejlett egók még arra is képesek, hogy a "nagy spirituális úton" alkalmazkodva a helyzethez, amikor már egoistának tűnni nem valami népszerű dolog, puszta egóból önzetlenkedik, amivel aztán vígan kérkedik is mások előtt. Ha ilyet látunk tudnunk kell, hogy aki önzetlenségével kérkedik, nagyobb egoista, mint aki felvállalja, hogy önző.
Ahhoz, hogy hozzáférjünk a bennünk lakozó bölcsesség tárházához, csak háttérbe kell szorítanunk az egó és az ész szemfényvesztően hihetőnek tűnő érvrendszerét, mögé kell néznünk az elme megszokásokon és kliséken alapuló játékának is. Ebben segít a kontempláció, azaz a szemlélődés.

Feküdjünk le a földre vagy üljünk le egy kényelmes székbe és dőljünk hátra. Vegyünk egy mély lélegzetet és lazítsuk el a testünket a lábujjaktól a fejtetőig. Különös gondossággal lazítsuk el az arcunk izmait, a szemeket és az ajkakat. Utána figyeljük meg a légzést, és lazítsuk el a légzést is. Majd időzzünk ebben az állapotban egy kicsit. Közben ügyeljünk arra, hogy a felébredő gondolatok ne ragadjanak magukkal, azaz hagyjuk a gondolatokat elmerülni anélkül, hogy bármelyiken is elgondolkodnánk. Csak figyeljük a légzés finom áramlását és újra és újra térjünk ide vissza, ha esetleg mégis elkalandozott volna a figyelmünk. Legyünk ebben az esetben magunkhoz nagyon türelmesek, mert csak így sikerülhet megkerülni az ész és az egó falát és betekinteni a bölcsesség birodalmába. Némi ilyen lazítás után, ha feküdtünk, üljünk fel, majd ülő helyzetben újra lazítsuk el magunkat immár felülről lefelé. Néhány hosszan elnyújtott kilégzés segíthet ebben.
Ezután irányítsuk a figyelmünket a gondolatokra. Ez nagy fegyelmet és némi gyakorlást igényel, ugyanis úgy kell figyelni a gondolatokat, hogy közben nem gondolkodunk el egyetlen gondolaton sem. Vagyis, mintegy kívülállóként szemléljük a gondolataink áramlását, ahogy akár a légzés felmerülnek és tova tűnnek az elménkben. Ezt egy darabig végezzük, majd utána idézzük fel magunkban azt a problémát, élethelyzetet, nehézséget, amit meg szeretnénk oldani. Vigyázzunk, ebben az esetben sem ragadtathatjuk el magunkat, ebben az esetben sem gondolkodhatunk el a dolgon, mert akkor újra beindul az ész, és akkor már benne is vagyunk abban a csapdában, ami miatt épp nem bírtuk megoldani a dolgot. Szóval kívülállóként figyeljük a gondolatainkat, miközben felidézzük az adott szituációt. Figyeljük, hogy milyen gondolatok ébrednek ilyenkor. Aztán néhány perc múlva egyszerűen elengedjük és újra figyeljük a légzést egy darabig. Ezt követően veszünk ismét néhány mély lélegzetet, majd lassan megmozgatjuk a végtagjainkat, megmasszírozzuk az arcunkat és óvatosan kinyitjuk a szemeinket. Fogunk rögtön egy darab papírt és felírjuk a gondolatainkat erre a papírra. Sokszor ilyenkor látjuk csak meg az összefüggést a felmerülő gondolatok és a megoldandó feladat között. Ilyenkor aztán már segíthet az ész is.
Előfordulhat, hogy semmilyen jó gondolat nem származik a szemlélődésben, ami használható lenne, akkor is érdemes volt végigcsinálni, mert a gyakorlat függetlenít a kliséktől és a megoldásokat ezután sokkal szélesebb látókörben fogjuk majd vizsgálni, ami végső soron a helyes megoldást magával hozza majd.
De megtörténhet az is, hogy a gyakorlat elvégzése után a nap folyamán beugrik valami, vagy álmodunk valami olyat, ami segít abban, hogy jó irányba haladhassunk tovább.

Ne feledjük: Nincs vesztett helyzet!


Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook