Purnam Jóga

Pillanatok 1. Nincs rossz idő

- Milyen idő van ma? - kérdezi tőlem, miközben az ablaknál állok. Már jó pár perce merengtem kifelé a ködös reggelt bámulva. Észre se vettem, hogy közben felébredt és ő meg engem bámult. Amikor megszólalt egész összerezzentem, mert ahogy elmerültem a szürke hajnal ködfoltos, hűvös, nyirkos gomolygásában, gondolataim magukkal ragadtak. Eszembe jutott, hogy hamarosan ki kell lépnem az ajtón, magam mögött hagyva az otthon körülölelő melegét, bele a tél legkellemetlenebb, sáros álmosságába és el kell indulnom a város felé. Nem volt hozzá kedvem. Szívesen maradtam volna még. Láttam magam előtt, ahogy kilépve az ajtón, ébenfekete, izgága kutyám reszketve, egyik lábáról a másikra állva, mintha elköszönésképp integetne, néz utánam. Neki sincs kedve letenni egyszerre mind a négy lábát ebben az időben.

Nagy sár lett.

Ébredése aztán kibillentett képzeletem áramlásából és visszahozott a mostba. Láttam, hogy a köd lassan felfelé kúszik a hegyoldalon, eltakarva a fák vézna ágait. A madarak megint ott ettek, a tegnap kirakott magvak terített asztalánál. Egyformának tűntek, de jobban megnézve mindegyik egy kicsit más, egy kicsit egyedi. Még ők is. Visszaesve a jelen pillanatba, nem válaszoltam rögtön. Még néhány pillanatig tovább bámultam kifelé, hogy teljesen megérkezzek, hogy teljesen benne legyek abban a pillanatban, ami épp történik. Hogy amikor odafordulok, akkor őt lássam, ne a képzeletem vagy a gondolataim legyenek azok, akiknek jó reggelt kívánok, hanem valóban ő.

Milyen sokszor esünk ki ebből a pillanatból. Milyen gyakran csábít el minket az asszociációink, a félelmeink vagy a vágyaink hada, és akkor már nem azt látjuk ami tényleg van, hanem egy torz viszonyulást, egy teljesen más világot.

Belemerülve a mostba, láttam a madarakat, a hegyet, a ködöt. Éreztem a testem, a lábaim, ahogy a nadrágom a lábamhoz ért. Éreztem, sőt hallottam, ahogy lélegzek. Megérkeztem. Itt vagyok. Most vagyok. Akkor elmosolyodtam, mert ez olyan fantasztikusan boldog teljességgé tökéletesedett bennem, egyetlen rövid pillanat alatt, hogy szétáradva a testemben nem csak az arcom, hanem minden sejtem mosolyogni kezdett. Végre megmozdultam, érezve minden mozdulat hihetetlen csodálatos érzését. Belélegeztem és mosolyogva azt válaszoltam:

- Nincs rossz idő...



Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook