Purnam Jóga

Megelégedettség és elfogadás - A párkapcsolatok házatáján 4. - A Lemondás ereje

A Samtósa, a megelégedettség tanítása a jóga egyik kiemelkedő útmutatása a mindennapi világi ember számára. Olyan tanítás amely segíthet nekünk abban, hogy az életünk, akármilyenné is tettük azt, akárhogyan is hozta a szerencse, mégis boldogságot és örömöt hordozzon számunkra, mégis képesek legyünk jól érezni magunkat benne.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy elfordulunk a problémáktól, vagy úgy teszünk, mintha minden happy lenne, amikor nem az, hanem éppenséggel azt, hogy szembenézünk a nehézségekkel, és elfogadjuk, hogy azok vannak. Ahhoz, hogy túllépjünk rajtuk, hogy már ne legyenek jelen az életünkben, ez az egyetlen út.
Párkapcsolatunk boldogsága is múlhat azon, hogy szembenézünk-e a jelennel vagy sem. Sokan élnek különben jó párkapcsolatban, de nem veszik észre annak értékeit, s olyan valamire áhítoznak, ami nincs, vagy ami nem az övék, miközben ami az övék, az is nagyon értékes. Hogy ne járjunk így, először is vegyük szemügyre a párkapcsolatunkat és tudatosítsuk annak értékeit. Még egy darab papírt is foghatunk, és összeírhatjuk azokat, hogy lássuk magunk előtt, mennyi érték van benne. Na persze, ha üres marad a papír, akkor komoly baj van, de ez a legritkább esetben fordul elő.

Mik lehetnek egy párkapcsolat értékei?

A párkapcsolatok értékeit részben a két fél belső értékei adják, részben vannak olyan saját értékei, amit csak a két ember együttléte hozhat létre. Célszerű megvizsgálnunk először a saját értékeinket, mindazt, amit a párkapcsolatba teszünk. Mit teszünk a kapcsolatért, mit adunk a másiknak és mit adunk magunknak benne? Ezek fontos kérdések, amelyek mindegyikére kell tudnunk valamilyen választ adni. Ha valamelyikre nincs válasz, akkor keressük meg, hogy miért. Ha mondjuk nem találunk semmi olyat, amit mi magunknak adunk a párkapcsolatban, de különben sok áldozatot hozunk a kapcsolatért, sok lemondással jár számunkra és a párunknak is megadunk mindent, amit kér vagy nem kér, akkor fel fog borulni az egyensúly. A lemondás gyakorlása a párkapcsolatban nem azt jelenti, hogy nem adunk magunknak semmit benne, s a párunktól sem kapunk semmit. Egyszerű dolgokra kell gondolnunk itt. Mit adhatunk magunknak egyáltalán? Pl. közös programként megszervezhetünk a saját kedvenc zenekarunk koncertjére egy estét. Vagy a saját kedvenc éttermünkbe egy vacsorát. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Ez nem önzés. Azonban előfordulhat, hogy a párunk minden ilyesmi ellen ódzkodik, mert esetleg nem szereti azt a zenekart, vagy azt az éttermet. Azonban ha minket szeret, akkor el fogja fogadni, és még élvezni is fogja, mint ahogy mi is így kéne, hogy tegyünk fordított esetben. A legfontosabb, hogy élvezzük egymás társaságát, s akkor majdnem mindegy, hogy hova megyünk vagy mit csinálunk, mert mindenen lehet nevetni, még a kemény szitukon is.
Aztán vizsgáljuk meg a párunk értékeit. Vegyük számba azokat a dolgokat, amelyek fontosak számunkra benne. Nézzük meg, mennyit tesz a kapcsolatért, értünk! Megtörténik, hogy egy párkapcsolat időnként hullámvölgybe kerül, mert az egyik, vagy másik nem tett meg mindent azért, hogy az virágozzon. De ha megtaláljuk benne a magunk és másik értékeit és örömeit, újra felvirágozhat.

A rövid kapcsolatokról

Korunk egyik nagy párkapcsolati problémája a kapcsolatok rövidsége vagy teljes elmaradása. Szinglik mindenfelé. Hogyan lehetséges az, hogy fiatal, szép, életerős és mégis szingli valaki?
Ha jóga szemmel közelítünk ehhez a kérdéshez, akkor ebben a megelégedettség elvének tanítása tud nekünk segíteni.
A rövid kapcsolat gyakran azért lesz rövid, mert a felek nem képesek elfogadni egymást, nem képesek megelégedni azzal, amit kaptak és nincs türelmük a párjuk fejlődéséhez.
Ha a társunk hibáira koncentrálunk, esetleg rendszerint szóvá is tesszük azokat, akkor ezen hibák nem hogy nem tűnnek el, hanem meg is erősödnek, majd egy idő után dominálni fognak. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden hiba fölött szemet kell hunynunk, hogy aztán egyszer talán majd elmúlik. Nem. A párunk hibáit kommunikálnunk kell, de szeretettel, hogy segítsünk neki a változásban, és nem haraggal vagy megvetéssel, esetleg felsőbbrendűséggel, mert az felerősíti a tulajdonságot azáltal, hogy párunk önmagát fogja kezdeni elutasítani. Vagy minket és akkor a kapcsolatnak lőttek. Ha a párunk hibáit tartjuk szem előtt, akkor nem tudunk vele sokáig együtt maradni. Márpedig nincs tökéletes ember. Ha van, akkor a tökéletessége lesz majd a problémánk. Ideális azonban van. Őt meg lehet találni. Az ideálisnak vannak hibái, de épp a hibái miatt teljes és szerethető.
Egyik tanárom valahányszor találkozunk, mindig azt kérdi: - Na Bálint, elérted már a tökéletességet? - én mindig azt felelem, hogy "az még messze van", mire ő - Jó! A tökéletességre törekedni kell, de elérni nem szabad, mert megőrülnének tőlünk a többiek. - és együtt nevetünk.
Vannak olyanok, akik miután kialakítottak egy párkapcsolatot, rögtön kifelé tekintgetnek, azaz figyelik a többi férfit, vagy a többi nőt, és összehasonlítgatják párjukat velük. Nagy szerencsénk van, ha párunk mindenkit kenterbe ver minden téren, de ez ritkaság. Ezért nem szerencsés ez a fajta összehasonlítgatás. Ha ugyanis valaki másban meglátunk valami értékesebbet, párunk értékei relatív csökkenni fognak a szemünkben és elkezdünk vágyakozni valaki más után. Ennek semmi értelme. Természetesen láthatjuk, észrevehetjük másokban az értékeket, de ne ébresszünk magunkban vágyat arra, hogy mégis inkább a másik kelljen. Olyan ez, mintha vennék egy autót, de mindig a szomszédét nézegetnénk, hogy de kár hogy az ebben vagy amabban jobb, mint az enyém. Micsoda önsanyargatás. Nézzünk inkább párunkra szeretettel és elfogadással. Emeljük ki magunkban az értékeit és segítsük a fejlődésben, hogy a hibáiból is képes legyen kilábalni.
Ráadásul mi magunk sem vagyunk tökéletesek. Tudatosítsuk magunkban párunk felénk tanúsított türelmét és elfogadását is. Végtelen hála fog bennünk ébredni ezért.

Holtomiglan? Holtodiglan?

Ez manapság szinte nem is fér az emberek fejébe. Hogy soha többé ne legyek más pasival vagy nővel? Hogyan lehetséges ez? Ez valami szörnyűség!
Nem az. Két dolog van, amit tudnunk kell. Az egyik, hogy ha olyan valakit választunk, akivel csak azért vagyunk, hogy ne legyünk egyedül, de különben hamar lecserélnénk, ha biztos jobbat találnánk nála, akkor egész életünkben kifelé fogunk tekintketni, és az első adandó alkalommal megcsaljuk vagy elhagyjuk őt. Egyedül élni persze nem jó. Meglehet, hogy jobb valaki olyannal élni, akibe nem vagyunk szerelmesek, aki csak pótszer, vagy ágyas rangban van, mint egyedül, de ez biztos hogy nem túl lélekemelő. És sajnos benne van az is a pakliban, hogy éppen azért nem találunk rá az IGAZI-ra, mert képesek vagyunk olyan valakivel élni, akivel sokszor nem is értjük, hogy miért vagyunk együtt.
A másik dolog, ami kell ahhoz, hogy a holtomiglan-holtodiglan felfogható és megvalósítható legyen, a lemondás. Ha életünket a párunk kezébe adjuk, s attól kezdve lemondunk a többi nőről vagy férfiról, hatalmas megkönnyebbülést fogunk érezni. Ezt csak szeretetből és szerelemből lehet megtenni. Többé nem nyomaszt a hódítás kényszere, elönt minket a béke. Találkozhatunk ettől kezdve kedves és szép emberekkel, szexis csajokkal és sármos férfiakkal, de ha lemondunk arról, hogy megszerezzük őket, élvezni fogjuk a társaságukban a puszta jelenlétüket is, anélkül, hogy fel akarnánk adni miattuk a párkapcsolatunkat vagy a hűségünket.

A megelégedettség nem belenyugvás

Emberek sokasága tengődik, vegetál a párkapcsolatában, ami semmit nem nyújt neki. Nem érzik magukat biztonságban, nem kapnak szeretetet, nem tudnak fejlődni, kibontakozni, nem tudják élveni az életet. Pedig az életünk elég rövid. Bármelyik pillanatban véget érhet. S amikor véget ér, akkor mi lesz? Lehet, hogy valaki végig él egy olyan életet, amiben nincs semmi, amiért érdemes volt végigcsinálni. És vajon mi az, amiért érdemes élni? Mi az élet igazi értelme?
Erre találhatunk választ. Nem tárgyak, nem eredmények lesznek azok. Az élet igazi értelme maga az élet. Hogy azt úgy éljük meg, hogy amikor lepereg előttünk az életünk filmje, érdemes legyen azt végignézni. Hogy bármelyik pillanatban vetünk számot, azt mondhassuk, megtettünk mindent azért, hogy az életem nap nap után jobbá váljon. Megtettem mindent azért, hogy a világ általam egy jobb hely legyen. Megtettem mindent azért, hogy akiket ismerek, azok velem jobban érezzék magukat, mint nélkülem. Megtettem mindent azért, hogy az életem értékeket hordozzon, s amikor távozom belőle, emlékezzenek rám szeretettel azok, akikért éltem.

Életünk alkonyáról és a jógáról még lesz szó nemsokára, mielőtt párkapcsolatokról szóló sorozatunk véget ér, de előtte még fogunk beszélni arról is, hogyan segíthet párkapcsolatunk abban, hogy megtaláljuk életünk igazi célját.

Most forduljunk oda párunkhoz, és mondjuk meg neki, hogy szeretjük, és megteszünk mindent, hogy ketten egy igazán értékes életet élhessünk. Mondjuk meg neki, hogy elfogadjuk őt, megelégszünk vele, és elengedünk mindenki mást, lemondunk mindenki másról Érte...

Bálint



Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook