Purnam Jóga

Valóban mindig az történik, aminek történnie kell?
Valóban mi magunk alakítjuk a sorsunk?

Mostanában többször hallom tanítványaimtól, "spirituális" emberektől, lelki utakat próbálgatóktól olyan esetekben, amikor valami kiszámíthatatlan dolog történik, hogy "Dehát mindig az történik, aminek történnie kell, nem igaz?" - mondatot.
Erre elég egyszerűen az a válasz, hogy nem bizony. Vajon miért van ez így, és miért mondják mégis oly sokan és sokszor ezt?
Ahogy az ind filozófia általában megközelíti a dolgokat, a fenti kijelentésekkel is az a helyzet, hogy igazak is meg nem is.
Ha hiszünk egy nálunk nagyobb kozmikus rendezőben, aki a dolgokat úgy szabta ki, ahogy azoknak kezdettől a végig lennie kell, és bármit teszünk ebben a folyamatban vagyunk meghatározva, akkor kibúvó nincs, más nem lehet tenni, csak ami elrendeltetett. Legalábbis hitünk szerint. Az életünk olyan, mint egy sínre tett vonat. Akármit teszünk, mindig a meghatározott állomás jön, és semmi váratlan. Talán csak annyi a különleges, vagy ami érdekessé teheti életünket, hogy nem tudjuk milyen állomás vár minket, vagy hogy egyáltalán megáll-e a vonatunk.

Ha hiszünk ebben, felmenthetjük magunkat minden felelősség alól és ettől kezdve gondtalanul hagyhatjuk sorsára a körülöttünk lévő világot, vagy vethetjük magunkat a legádázabb rosszaságokba, hiszen úgyis csak az történik, aminket történnie kell. Ha ebben hiszünk, akkor minek küzdünk egy tolvaj ellen, vagy minek védjük meg a szeretteinket olyanokkal szemben, akik veszélyeztetik a biztonságukat? Ha minden előre ki van szabva, akkor pusztán csak a téves önazonosság, vagyis az, hogy énemet egy illúziónak tekintem elegendő ahhoz, hogy mégis mindebbe belemenjek?
Ennyi lenne a teremtés? Isten ennyire nem bízott teremtényeiben, hogy eleve nem engedett meg nekik semmi szabadságot? Akkor mit beszélünk mi folyton a szabadságról. Ha ebben hiszünk semmi de semmi szabadságunk nincs, életünk egy lefutott film, mit muszájból végig lehet játszani, de még az, hogy élvezem, vagy szenvedek tőle, az is meg van írva.
Hát ezt még leírni se volt túl szívderítő, nem hogy olvasni. De szerencsére nem is ez a helyzet.
Minden, amit gondolunk, mondunk, vagy teszünk, cselekedetnek hívjuk a jóga filozófiában. A cselekedeteinkről az a hiedelmünk, hogy mi magunk választjuk meg azokat. Azonban bár a cselekedeteink valóban tőlünk függenek, a tudatos választásunk valójában igen csekély abban, hogy mit teszünk, mondunk vagy gondolunk egy adott helyzetben. A cselekedetek terén most nem csak a jelentős dolgokra gondoljunk, hanem a teljesen jelentéktelenekre is, amelyekről nem is hisszük, hogy sorsbefolyásoló tényezőként vannak jelen az életünkben. Ilyen pl. a cipőfűzés, vagy a légzés, vagy a séta az utcán, annak a tempója, ritmusa, stb. Persze egy-egy ilyen apró cselekedet valóban nem túl sokban befolyásolja általában azt, hogyan alakul életünk nagy vonulata. Azonban gondoljunk arra, hogy tetteinknek mintegy 90%-át ezek a cselekedetek teszik ki. Vagyis olyan szokások, feltétlen vagy feltételes reflexek, automatikussá vált, megszokott mozdulatok, amelyekhez már nincs szükség a tudatos kontrollra, lényegében maguktól működnek.
A sorsunkat tetteink alakítják. Ha belegondolunk, hogy ez nagyrészt tehát azoktól a tudattalanná süllyedt automatizmusoktól függ, amelyek szinte fel sem tűnnek egész nap, akkor eléggé elszomorító esélyekkel kezdhetünk számolni.
Még rosszabb a helyzet a gondolatokkal. Az elme lényegében gondolatok áramlataiból áll. Ebbe az elmefolyamba tartoznak azok a folyamatok is, amelyek a tudatunktól távol, mélyen elrejtve játszódnak le bennünk. Ha az elme egészét vesszük, azok a gondolatok, amikkel foglalkozunk, amelyek kitöltik a figyelmünket a gondolkodás, a napi tevékenységek, az étkezések vagy a szórakozás alatt, minössze egyetlen százalékát jelentik az elmefolyamnak. Vagyis a 99% a mélyben marad, észrevétlenül. Pedig azt gondoljuk, hogy legalább a gondolatainkkal tisztában vagyunk, de ez sajnos egyáltalán nincs így. Azonban az elmefolyamatok, a tettek és a beszéd, vagyis minden cselekedetünk 100%-ban beleszól a sorsunk alakulásába.
Mit jelent ez?
Az elme mélyén folyó gondolatáramlatokról nem tudunk sokat. Mindünkben vannak olyan tényezők, amelyek kifejezetten helytelen válaszokat hordoznak magukban, és adott helyzetben van, hogy ezek a tényezők dominálnak. Ilyenkor a sorsunk nem feltétlenül úgy alakul, ahogy az a legjobb lenne, vagy ahogy azt elvárjuk.
Ha azonban tényként elfogadjuk azt, hogy a nem tudatos elmefolyamatok, s az ebből fakadó nem tudatos tettek, szavak és gondolatok nagyobb mértékben játszanak szerepet életünk alakulásában, mint azok, amiket határozottan akarunk, akkor azon kell gondolkodnunk, hogy hogyan vagyunk képesek befolyásolni azt a sok nem tudatos folyamatot, hogy valahogy nagyobb részben alakítsuk saját magunk a sorsunkat.
(Megjegyzem persze, hogy az, hogy jó vagy rossz történik velünk, mindössze egy pillanatnyi megítélés folytán alakul ki bennünk. A dolgok és történések a világban egyébként teljesen előjel mentesek, azonban az egyén szempontjából mindig kapnak valamilyen előjelet. A bölcs abban áll, hogy látja a dolgok előjelmentességét, s látja hogy nincs jó és rossz a világban, csak az abszolút világ létezik.)

Ahhoz tehát, hogy beavatkozzunk a folyamatba, ki kellene valahogy tisztítanunk az elménket a nemkívánatos elmefolyamatoktól, a tudatunktól zárva áramló gondolatoktól és helyettük olyan gondolatokkal kellene megtöltenünk az elménk nem tudatos részét is, amik kívánatosak számunkra. Az a probléma azonban, hogy hiába gondoljuk egy gondolatról, hogy pozitív, vagy hogy kívánatos, megtörténhet, hogy néhány nap, vagy egy év múlva azt gondoljuk, hogy nem az a kívánatos, hanem az ellenkezője. Játszunk folyton azzal, hogy az éppen aktuális beállítottságunknak megfelelő kívánatosságokat tápláljuk az elménkbe?
Még ha lenne is erre módszer - amit megjegyzek, hogy különben van - akkor sem lenne ez hatékony ahhoz, hogy az életünk alapvetően megváltozzon. Csak ide-oda dobálóznánk pozitív és negatív történések között.
A jóga tanításai szerint helyesebb megszabadulni az összes gondolattól, hiszen valójában a gondolatok maguk jelentik a problémát, s még ha eleinte csak időlegesen is, de meg kell tapasztalni a gondolatoktól mentes állapotot, amikor a világot és önmagunkat nem az elmefolyamatokban zajló késztetések által torzított formában látjuk, hanem akként, ahogy vannak. El tudjuk érni azt a tiszta éberséget, azt a felfokozott jelenlétet, amikor nincs bennünk semmi olyan, ami a jó vagy a rossz felé sodorna. Amikor megszűnik a félelmünk attól, amit a képzeletünk félelmetes jövőbeni esélyként vetít ki elénk, s amivel sakkban tartja egész valónkat. Amikor megszűnnek a kínzó és kielégíthetetlen vágyak, s amikor a létezés puszta önmaga csak. Amikor leomlik az önmagunkról alkotott illúzió saját magunk előtt is, és ott állunk igazi önformánkban.
Ez lehetséges.
S aki tapasztalja ezt, az azokban a pillanatokban sem veszik el az elmefolyamatokban olyan mélyen, amikor különben a hétköznapi tevékenységeit végzi. Sőt. Sokkal inkább egyre jobban tudatába kerül a mélyben áramló gondolatoknak, elmefolyamatoknak is.
Ráadásul ennek az állapotnak a gyakorlása felszabadítja az elme mélyben rejlő determináló tényezőit, s ha nem is feltétlenül mindig attól, amitől szeretnénk, de megszabadít minket gátló momentumainktól.
Az elme kitisztul, majd teljesen elcsendesedik.
Ez a meditációs állapot. Nem titkos tanítás, vagy elérhetetlen, csak a kiválasztottaknak járó különlegesség, hanem mindennapi gyakorlat azoknak, akik nem beleszólni akarnak abba, hogy jó vagy rossz történjen velük, hanem tényleg el akarják érni azt, hogy mindig az történjen, aminek történnie kell. Mindig az történjen, ami harmóniában van az egész Világegyetemmel. Mert ez az állapot az, ami elvezet oda, hogy a kezdő mondatokat valóban igaz gondolatokként, valós tapasztalatként legyünk képesek kijelenteni.
Addig pedig kár ilyen mondatokkal hitegetni magunkat, hiszen tudattalanunk sorsunk nagy karmestere, amibe ha nem képezzük az elménket, nem sok beleszólásunk marad.

Bálint


Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook