Purnam Jóga Purnam Jóga

Mitől is szenvedünk mi annyira? (4. rész) - Mi rejlik a szeretetben

Legutóbbi levelünkben azt taglaltuk, hogy a téves tudás miféle csapdákba ejti az embert. Volt olyan meglepődött olvasónk is, aki vonakodott elfogadni, hogy a vega és nem vega táplálkozás között valójában nehéz lenne etikai különbséget tenni. Az azonban nagyon fontos, hogy figyeljünk arra, hogy mit kíván a testünk, és ha észleljük, hogy a húsételek ártalmasak számunkra, akkor kerüljük a fogyasztásukat.
A jóga klasszikus filozófiája szerint a téves tudás magva az, hogy ebben a létezési formánkban azonosítjuk magunkat egy olyan énként, ami valójában nem létezik. Abban a világban, ahol élünk, lényegében minden lény ebben a csapdában csücsül. Ez minden szenvedés forrása. Mivel önazonosságunk tapasztalását elménk egy funkciója hozza létre, ezért valójában elménkben keresendő a kiút a helyzetből. Azaz, hogy felismerjük azt, hogy amit énként élünk meg, nem valós, hanem mindössze az elmefolyamatok velejárója, és közben létezik egy valós Én, amelyet azonban eme elmefunkciók eltakarnak a tapasztalás elől. Ennek felismerése, azaz az elmefolyamatok csapdáiból való kiszabadulás, valós énünk felismerése a sokat emlegetett misztikus megvilágosodás. Minden jógi arra tanít minket, hogy ez bárki számára elérhető. Ne higgyük ezt el! Tegyük próbára a jógik tanítását mi magunk! Lássuk, hogy az iránymutatások elvezetnek-e a célhoz!
Azt írtam, hogy ez a cikk a szeretetről szól. Így is van. Életünk szenvedéseinek nagy hányada a szeretet nevében következik be. Egy alkalommal Popper Péter egy piliscsabai estén a szeretetről beszélgetve ezt mondta: "Számos förtelmes dolgot követett el az emberiség a gyűlölet nevében. Ennél több förtelmet csak a szeretet nevében követtek el."
Miért van ez így? Miért okozunk egymásnak és magunknak fájdalmat és szenvedést még a legfontosabb összetartó érzés égisze alatt is?
Azért, mert a szeretet helyett valójában valami egészen mást gyakorlunk. Lényegében életünk minden egyes területén sorra kellene vennünk, hogy milyen az, amikor a szeretet oldaláról közelítjük meg a kérdést, és milyen az, amikor valami teljesen mást hívunk szeretetnek. Ennek levelünk keretei komoly korlátokat állítottak, de pár gondolattal azért igyekszünk megvilágítani a kérdést.

Most lássuk a jóga néhány olyan elvét, amely mint irányadó gondolatok, meghatározzák a jóga tanulásának ösvényét, s amelyekben kimondatlanul a szeretet gyökerezik:
Ahimszá - A nem ártás, vagy ártatlanság elve. Annyit tesz, mint nem ártani sem magamnak, sem másnak, sem tettben, sem szóban, sem gondolatban. Ez az elv át meg át fonja a jóga egész szellemiségét. Mentesnek lenni minden ártó szándéktól még gondolatban is, kimagasló erény. Ez maga a szeretet. Nem akarni senkinek és semminek semmi rosszat, így szemlélni létezésüket és elfogadni akként, ahogy vannak. Kétségtelen, hogy ennek megélése nem megy egyik napról a másikra. Belülről kell kitisztulnunk ahhoz, hogy ez nem csak egy kifelé mutatott szerep legyen, hanem egy tényleges attitűd. Az ártástól való mentességet is gyakorolnunk kell. Első körben önmagunkon. Pl. úgy, hogy nem eszem olyat, ami nem egészséges a testemnek, de nem is tagadok meg tőle semmit, amire különben szüksége van. Ha már önmagunknak nem ártunk, akkor jöhetnek a többiek. Kiderül, hogy azzal, hogy másoknak ártunk, valójában magunknak is ártunk, s azzal, hogy másoknak nem ártunk, valójában magunkkal teszünk jót.
Szatja - Az igazság gyakorlása. Ha végig gondoljuk egy napunkat, láthatjuk, hogy egyetlen nap alatt hány kisebb-nagyobb hazugság hagyta el a szánkat, vagy viselkedtünk úgy, hogy azzal eltakartuk a valóságot. Nem hazudni majdnem lehetetlen a mai világban, mert lépten nyomon arra kényszerítenek minket, hogy ne legyünk őszinték. Ha pl. valaki dezodort használ, akkor elfedi a valóságos szagát. Ezzel elviselhetőbb lesz mások számára, sőt lesznek akik illata miatt különösen kedvelni kezdik. Pedig ez nem az ő illata. Valójában az illatszer gyártóját kellene kedvelnünk. Igaz ugyan, hogy általánosan az az elvárás ma embertársainkkal szemben, hogy ne legyenek büdösek, de ha érezhetnénk a valódi szagát másoknak, talán kevesebb átverésben lenne részünk az élet más területein is, de legalábbis több embertől tartanánk nagyobb távolságot. A másik oldalról pedig az is igaz, hogy ha valakinek nem jó az illata, akkor ez jelezhet betegséget, vagy más belső, akár mentális dolgot. Jó orrunk lenne egymáshoz, s jobban megválogathatnánk a köreinket, ha nem bódítanák el érzékeinket az illatos dezodorok. Így azonban sokkal kényelmesebb együtt élnünk, mert nem kell folyton az orrfacsaró bűz miatt kerülgetnünk egymást, csak ez hamis, önámító kényelem. Ha az ember egészségesen táplálkozik, tiszta a teste belül és kívül, tiszta ez elméje, akkor a szaga sem lesz rossz. De ezért tennünk kell, s kinek van ideje ma tenni? Bár akkor nem lenne szükség az illatok hazugságára ahhoz, hogy szeressünk mások társaságában tartózkodni. Ez csak egy hazugság, amire szinte már nem is gondolunk, olyan természetes. Pedig a hazugság nem szeretet. Ebben az esetben önmagunk nem szeretete és fel nem vállalása. És nem vállalása egyben annak a kötelességnek, hogy ha nincs jó szagom, akkor tegyek valami valódit azért, hogy ez rendbe jöjjön.
Amikor szavainkkal vagy tettetéseinkkel hazudunk másoknak, annak jól felismerhető jelei vannak, amelyeket mindannyian felismerünk ösztönösen magunkon és magunk körül. De sok esetben magunkat is becsapjuk. Hinni akarunk másoknak és önként sétálunk bele a csapdába. Nincs másra szükség, csak némi őszinteségre önmagunkhoz ahhoz, hogy könnyebben kikerüljük az átverős helyzeteket. Persze történhet olyan, amikor felismerem, hogy valaki át akar verni, és hagyom, mert nincs nagy tétje. De ehhez nagyfokú jelenlétre van szükség, mert a felismeréskor el kell tudnom dönteni, hogy jobb leleplezni, vagy jobb hagyni.
Igazat mondani nem mindig arat sikert a környezetünkben. De meg kell tanulnunk igazat mondani úgy, hogy ne legyen bántó. Ez a szeretet az igazságban. Ha minden igyekezetünk ellenére az igazságunkkal mégis megbántunk valakit, akkor meg kell tennünk mindent, hogy ezt feloldjuk. Néha nem sikerül, mert a sértődöttség mögött ott lapul az, hogy már ő is tudott az igazságról, de azt hitte, hogy mások nem veszik észre. Valójában észre veszik.
Samtósa - Megelégedettség - Ez a jóga egyik legfontosabb tanítása. Lényegében ez a földi boldogság kulcsa. Elég sokszor írtam már erről, de nem lehet elégszer terítékre venni. A legutóbbi cikkekben is többször említésre került, hogy a szenvedés hátterében milyen gyakran áll a tiltakozás, ami az éppen aktuális helyzet ellen szól. Elfogadni mindazt, ami van, maga a szeretet. Elutasítani mindazt, ami van, a szeretet ellenkezője. A tagadás nem segít. Tagadni valamit annyi tesz, mint nem nézni szembe a tényekkel. De megoldani egy helyzetet csak akkor lehet, amikor belemegyünk, felboncoljuk és megnézzük, hogy valójában mi a probléma. Ha csak tagadunk, akkor egyszerűen nem fogjuk meglátni a szükséges teendőket, s így a probléma is elsúlyosbodik. Mintha egy betegséget nem vizsgálna meg az orvos, csak azt mondaná: - Rózsika néni! Fel a fejjel! Nincs itt semmi baj! Csak tessék mosolyogni! - miközben Rózsika néni a szívén tartja a kezét és alig lélegzik.
Ísvara Pranidhána - Isteni önátadás - Ez a teljes önfeledtség állapota. Az a fajta belemerülés a létezésbe, amikor önmagunkról, önös érdekeinkről, önmagunk különbözőségéről teljesen megfeledkezve végezzük, amit végzünk. Ilyenkor nem magunkért cselekszünk, hanem vagy másokért, vagy a cselekedet öröméért. Olyan ez, mintha játszanánk. Az önzésről megfeledkezve áthat minket a szeretet, mert amíg önzők vagyunk, amíg az önös érdekek motiválnak, addig elzárjuk magunkat a szeretet megérzésétől is.
A szeretet fogalma sokakban társul olyasmihez, ami nem az. Pl. szeretetnek nevezik a ragaszkodást, vagy a szeretettel takaróznak miközben csak félnek, szeretetet mondanak, de csak a birtokolást szeretik. A szeretet tiszta érzése nem szül negatív érzéseket. Nem úgy van, hogy amennyi bennem a szeretet, annyi a gyűlölet is. Mert ha valaminek a szeretete más valaminek az utálatát okozza, akkor az sem szeretet. Ha egy ember vagy csoport, vagy nép szeretete kiváltja mások gyűlöletét, akkor az nem szeretet, mindössze a gyávák és gyengék cinkos szövetsége az ellen, amitől félnek.
Még sokat lehetne írni arról, hogy a szeretet miképpen jelenik meg és kerül értelmezésre a jóga gondolatkörében, de maradjuk gyakorlatiasak! Tegyünk fel magunknak ismét néhány kérdést, amin kontemplálva közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megláthassuk, hogy bennünk vajon a szeretet rendezi-e az életünk színpadát, vagy valami más.

Kérdések önmagunkhoz:
- Mit jelent nekem a szeretet fogalma?
- A szeretet fogalmát társítom-e olyan érzésekhez, amelyek mások, mint a szeretet?
- A szeretetem gátol-e bárkit a környezetemben?
- Amikor én kapok szeretetet, akkor valójában mit adnak nekem az emberek? Tényleg szeretetet?

Legközelebb új témával jelentkezünk majd. Addig is ha bármi kérdés van, írj!

Bálint



facebook

Purnam Yoga & Meditation 1147. Bp. Öv utca 140.
yoga@purnam.hu
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló