Purnam Jóga

Mitől is szenvedünk mi annyira? (3. rész) - A téves tudás csapdái

Sorozatunk harmadik részénél tartunk, de még épp csak kapirgáljuk azoknak a dolgoknak a felszínét, ami miatt a mai modern ember nem érzi magát jól a bőrében, a mindennapjaiban, az életében. Rettenetes belegondolni, de az emberek többsége ezen a Földön úgy él, hogy bár fél a haláltól, de igazából nem szereti azt az életet, amit addig élt, s nem sok jót remél a jövőjében sem. Persze ha megkérdeznénk, a legtöbben azt mondanák, hogy dehogyisnem, nagyon is szeretik az életet. Azt mondanák, hogy bár nem boldogok, de azért az élet az fontos, az jó dolog. És ha még azt is megkérdezzük, hogy miért jó, nem tudják megmondani. A legtöbben nem tudják. Az örömeikre hivatkoznak. Egy alkalommal pl. amikor megkérdeztem erről egy fiatal anyát, akkor a gyermekére hivatkozott; egy nagymama az unokáira, az egyetemista a céljaira, a cégvezető az egyre több pénzére és az izgalmas ügyekre, a természetvédő a természetre, meg hogy az unokáinak az unokái is lássák még, a hontalan a borra, és még folytathatnám sokáig, mi mindenre hivatkoztak az emberek, amiért érdemes élni. Vajon ezek az emberek elgondolkodtak-e azon, hogy pontosan miért is élnek?
Igen. Valószínűleg a legtöbbünk életében eljön a pillanat, amikor ránknehezedik az a kérdés, hogy mi az életünk igazi értelme. Mi az életünk célja? Mi az élet egyáltalán? De mivel ez a súly nagyon nehéz, és jobbára épp nincs jelen egy mester, aki ránksuhint a helytelen cselekedeteink miatt, rossz választ adunk a kérdésre, vagy egyszerűen lerázzuk magunkról és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Pedig az ilyen pillanatok nagy lehetőséget rejtenek magukban számunkra. Egy ilyen pillanat elég lehet ahhoz, hogy megváltoztassuk az életünket. Elég lehet ahhoz, hogy meglássuk, ha olyan életet élünk, amiben nem a saját értékeink dominálnak. Vagy észre vehetjük azt, ha egyáltalán semmilyen értéket nem találunk az életünkben. Mert ilyen is lehet.
Ha ez megörténik, észre vehetjük, hogy az örömök és a szenvedések között összefüggés van. Semmilyen öröm nem létezik valamilyen szenvedés nélkül. (Ismét megjegyzem, hogy a szenvedés fogalmát most egy kiterjeszettebb formában értelmezzük: nem csak a konkrét fizikai gyötrelmeket, hanem mindennemű rossz érzést értünk alatta, ami alapján egy ember meghatározza életének minőségét.) S ahogy semmilyen öröm nincs szenvedés nélkül, úgy semmilyen szenvedés sincs valamilyen öröm nélkül. Sőt, vannak helyzetek, amikor a szenvedés és az öröm egészen egybefolyik, nem lehet tudni, hogy hol ér véget az egyik és kezdődik el a másik.
Hogyan lehetséges ez?
Mindez a téves tudásból fakad. A téves tudásnak többféle megközelíthetősége van a filozófia nézőpontjából a hétköznapi dolgokra vonatkoztatástól egészen a végső megértésig, a megvilágosodásig bezárólag. Mi most nézzünk néhány egyszerű, hétköznapi párhuzamot az öröm-szenvedés párosra:
Az evés nagy öröm. Ám hihetetlen sok lény halálával jár egyetlen falatunk is. Ha valaki vega, akkor sokat gondolt már arra, hogy a hús, amit az emberek fogyasztanak, mind élő állatok maradványai, és azok az állatok az életükkel fizettek azért, hogy mi nagy kényelmesen az ebédlőnkben hátradőlve telitömjük a pocakunkat. De egy vega ritkán gondolkodik el azon, hogy a növények ugyanilyen halálnak vannak kitéve, sőt minden egyes sejt, amely önálló léttel bír önmaga környezetében, végzetes halált hal általunk. Sok kifogást hallottam már arra nézve, hogy miért nemesebb növényeket enni, mint állatokat, de valójában egyik sem volt túl meggyőző. Be kell látnunk, hogy ahhoz, hogy egy átlag ember éljen, más lények halála elkerülhetetlen tényező.
Ugyanez igaz az öltözködésünkre, az építkezésünkre, a közlekedésünkre, sőt a puszta létünk elég ahhoz, hogy más létezőknek vége legyen. Ha ezt nem fogadjuk el, akkor élhetünk vega étrenden, azzal áltatva magunkat, hogy milyen jó, mert egyetlen állatot sem ölünk meg, valójában azonban végtelen számú lény hullája szegélyezi életutunkat, s csak azért mert nem volt szemük és szájuk, nem hallottuk a jajjkiáltásaikat, még belepusztultak jöttünkbe. Tévedés azt hinni, hogy ártás nélkül lehetséges volna a létezésünk. A szándékaink lehetnek tiszták, de látnunk kell, hogy a Világban az élet végtelen folyama áramlik, aminek mi is részei vagyunk, s ebben az áramlásban vannak mindazok a lények is, akik valamilyen módon megszenvedik, vagy élvezik jelenlétünket. Ha így tekintünk a létezésre, amelyben az élet maga a lényeg, s nem pedig mindazok az egyedek, akik éppen önmagukkal, vagy egymással viaskodva örömökért küzdenek és fájdalamakat okoznak, akkor létezésünk céljának és értelmének kérdése elhomályosodik az egész létezés mibenlétének megérzésében. Ettől még önmagunk számára saját életünk és boldogságunk különösen fontos szerepet játszik, de időről-időre vessünk egy pillantást a mérleg másik serpenyőjébe is, és vegyük észre, hogy mibe kerül a mi örömünk.
Szóval az öröm és a fájdalom testvérek. Még legnagyobb testi gyönyörünk, a szerelmi öröm sem mentes ettől, hiszen nagymértékben kimeríti a testet, és sok betegség és lelki rosszállapot felelőse a túlzásba vitt szexuális élet. A rettentően meglepő az, hogy még a nem párkapcsolatban élők is túlzásba hajszolják magukat ezen a területen.
Mindez abból a tévedésből fakad, hogy nekünk minél több örömöt kell átélnünk az életben, és minél több fájdalmat kell elkerülnünk. Sajnos azonban egyik sincs a másik nélkül, legalábbis ha az élet egészét nézzük, ezért ez a cél nem megfelelő. Ha az egész élet folyamot nézzük, akkor se, de ha a saját egész életünket nézzük, akkor se.
Igazából az lehet boldog, aki elfogadja ezt. Aki képes szembe nézni azzal, hogy öröme mások vagy önmaga fájdalmát váltja ki rövid vagy hosszú távon, de ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy szenvedésünk sem vég nélküli.

A következő néhány napban godnolkodjunk el a következő kérdéseken:
- Van-e öröm az életemben?
- Van-e örömömnek szenvedés-párja bennem vagy a környezetemben?
- Mitől is szenvedek, mi okoz fájdalmat nekem?
- Van-e a fájdalmamnak öröm-párja bennem vagy a környezetemben?

Legközelebb mostani sorozatunk utolsó cikke következik, amelyben tovább taglaljuk, hogyan tekintsünk a szenvedésre és hogyan értsük azt meg jobban. Belepillantunk abba is, hogy miképp éljünk meg igazi szeretetet és legyünk békésebbek ebben a Világban.

A folytatásban:
- Mi rejlik a szeretetben igazából

Bálint


Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook