Purnam Jóga Purnam Jóga

Mitől is szenvedünk mi annyira? (1. rész)

Ebben a kérdésben a szenvedés fogalmát szélesebb értelemben tárgyaljuk, mint ahogyan általában a hétköznapokban a szenvedésre szoktunk gondolni. Szenvedés alatt minden olyan érzést értünk most, amely a hétköznapjainkban megjelenik rossz közérzetként, bosszúságként, belső tiltakozásként, fájdalomként, vagy tényleges szenvedésként akár. Az ilyen érzetek és rokonságuk az, ami az életünket igazán képesek megrontani, amelyek miatt azt mondjuk néha, hogy az élet tényleg szenvedés.
Most nézzük, hogy miért is alakulnak ki ezek bennünk, nézzük meg mit tehetünk a mi hétköznapi eszközeinkkel annak érdekében, hogy életünk megélésén pozitív irányba változtassunk, és lássuk, hogy mit tanít a jóga filozófia minderről!
Témánk több hírlevélnyi terjedelmet felőlel, kezdjük most a legérzékenyebb pontunknál!

Az egó nagy játszmái
Az egó rendkívül fontos szerepet tölt be az életünkben. Manapság divat az egót és működését káros tényezőnek titulálni, de valójában az egó nélkül nem sokra mennénk. Ennek a téves divatnak a hátterében részben az egó félreértelmezése, részben egy filozófiai tanítás népies szintre zuhanása áll. Az mindenképpen tény, hogy ha az egónkat nem használjuk megfelelően, akkor az komoly problémákat képes okozni nekünk. Úgy tűnik, mintha az egó, aminek valójában a világtól való elhatárolódás és az az ellen való védelem lenne a feladata, átvenné a főszerepet és nem az egész lényünk védelmét, hanem csak önmaga védelmét szolgálná, még saját magunk ellen is. Mintha egy olyan várban élnénk, ahol a vár nem azok védelmét látná el, akik benne élnek, hanem saját magát védené - a falait, az ablakait, az ajtóit - még a benne lakók ellen is, akik szintén ki vannak szolgáltatva a vár szeszélyének.
A legtöbbünk egója sajnos ilyen. Az ilyen egó ráadásul nem csak a személyiségen belül képes önazonosságokat létrehozni, hanem az énhez tartozónak nyilvánít számos olyan dolgot, ami nem az én. Ilyen pl. a munkahely, vagy a beosztás, a végzettség, a társadalmi helyzet vagy rang, a vagyon, a ruházat, az autó, a ház, a város, az ország. A betegesen kiterjedt egó okozza a legtöbb társadalmi feszültséget, de még a testi betegségek nagy százalékában is részt vesz (ilyenkor támad a vár a várlakókra).
Egy alkalommal pl. le kellett parkolnom a kocsimmal egy bolt közelében. Egy garázs előtt sikerült megállnom úgy, hogy az egyik kerék rálógott egy fehér vonalra. Megjártam a boltot, s mire visszaérek a kocsimhoz már ott állt egy középkorú úr trikóban és rövidnadrágban, szakállasan és azt mondja láthatóan feszült de visszafogott idegességgel: - Örülök, hogy vendégül láthattam. - Elsőre nem értettem mi baja, de aztán rájöttem és rá is kérdeztem: - Ráálltam a vonalára? - Mire ő: - Igen. - Nos ez az ember szenved. Ideges, feszült lett pusztán attól, hogy valaki ráált egy fehér vonalra, amit ő sajátjának, majdhogynem önmagának, szinte a saját testének élt meg. Voltunk már így mi is? Vagy esetleg gyakran előfordul velünk ilyesmi mostanában?
Még ugyanazon a napon találkoztam egy másik egó-rabszolgával is. Egy rosszminőségű félreeső úton haladtam az autómmal. Nagyon lassan mentem, de a száraz, poros úton így is akkora felhőt sikerült felvernem, hogy mögöttem nem láttam már semmit. Erre egy hatalmas, kövér ember rontott ki az egyik ház kapuján kezében egy fél lombkoronányi diófával és azt kiabálta torka szakadtából: - Minek kell ennyire rohanni te állat! Ideporozol az udvaromba? - Ez az ember is szenved. Önmagától. Fájdalmat és dühöt érez amiatt, hogy a por beszáll az udvarára. Nyilván érzi, hogy a por ellen tehetetlen, de mégis harcol, mégsem fogadja el, hogy egy olyan utcában lakik, ahol ha egy napig nem esik, a por elviselhetetlen méreteket ölt.
Aztán az is gyakori, amikor az egó a birtoklásban száll el. A "birtokokra" a túléléshez van szükség, hogy képesek legyünk magunkat fenntartani a környezetben, a többi ember és a természet más lényei között, sokszor azok ellenében. Azonban az egó azon képessége, hogy birtokolni tud, átfordulhat akadályozó tényezőbe úgy, hogy észre sem vesszük, hiszen énérzetünket épp az egó adja, ami miatt mindazt, amit az egó helyesnek hisz, hajlamosak vagyunk kritika nélkül elfogadni. Így kialakul a birtoklás a környezet tárgyaira, az állatokra és az emberekre vonatkozóan is, s egy idő után már a párunkat, a gyermekeinket és a barátainkat is birtokoljuk. Egy alkalommal pl. ezt hallottam: - Böbe! Te tényleg elmentél a Rózival együtt a városba nézelődni? - mire a Böbe: - Igen. Miért? - Ettől kezdve nem mehetsz el vele, mert te az én barátnőm vagy. - Természetesen a nevek nem valódiak, de a beszélgetés megtörtént. Ez az ember is szenved. Önmagától és a tévedéstől, amiben azt hiszi, hogy egy másik embert barátként birtokolhat.
Önmagában a birtoklás nem jelentene gondot. A probléma inkább abban áll, hogy olyan dolgokra vonatkozik, amelyek sérülnek a birtoklás által. Ilyen pl. a barátság. Ha a birtoklás értelmes birtokokra vonatkozik, akkor csak arra kell figyelni, hogy ne alakuljon ki ragaszkodás az adott birtokok felé. A ragaszkodás félelmet ébreszt az adott dolog elvesztése miatt, s már akkor szenvedünk, amikor még javában a miénk. De nem csak az elvesztése, hanem a meghibásodása, vagy a megváltozása, esetleg a mások által való használata is gondot okozhat az egónak, és mélyen sértve érzi magát, ha ilyesmi történik a birtokaival. A ragaszkodás olyan átok, amely megakadályozza, hogy élvezzük amink ebben a pillanatban van. Sőt, valaminek az elvesztése esetén még azt is megakadályozza, hogy annak örüljünk, ami maradt, és csak azon képes keseregni, hogy mi minden veszett oda. A veszteségeket természetesen a maguk módján meg kell gyászolni, de aztán túl kell rajta lépni. A gyász ideje a veszteség mértékétől függ. Aztán újra neki kell fogni az építkezésnek. Egész életünkben építkezünk, hol kapcsolatokat, hol épületeket, hol karriert. Közben folyamatosan érnek minket a veszteségek. Mindannyiunkat. Kit kisebb, kit nagyon nagy. A feladatunk az, hogy ne a veszteségek legyenek a fontosak számunkra, hanem mindaz, amit az építkezéssel nyerünk. Van olyan, hogy valaki mindenét elveszti. Semmi birtoka nem marad, csak a teste, az elméje, a szíve. Ekkor már csak az nem mindegy, hogy hogyan éli meg azt a veszteséget és, hogy az elméjében és a szívében mit hordoz tovább. Keserűséget és bánatot, vagy szabadságot és szeretetet? Mert mindahhoz ragaszkodni még akár évekkel később is, ami elveszett, botorság és rabságban tartja az elmét. Sötét érzésekkel tölti meg az ember a szívét önmaga, a saját élete és mások iránt. Mivel a ragaszkodás magában hordozza az irigységet, ez a legfontosabb dolog, amivel számot kell vetnünk.
Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne legyünk egó-rabszolgák, hogy az egónk ne ellenségünk, hanem szövetségesünk legyen?
Nem könnyű a dolgunk, mivel az én érzetét az egóban érjük tetten, ezért nem könnyű felismerni, hogy a hiba bennünk van. Sőt, ennek a szembenézésnek maga az egó állja útját azzal, hogy tiltakozik az ellen, hogy benne bármilyen hiba is lenne. Akiben az egó így működik, az mindig másokban keresi és találja is meg a hibákat.
Amit tennünk kell ebben az esetben az az, hogy elég őszintén és elfogulatlanul neki kell ülnünk az önelemzésnek és fel kell tegyünk magunknak néhány kérdést:
- Vajon nem azonosítom magam olyan dolgokkal, amik nem én vagyok?
- Vajon nem birtoklok-e olyan dolgokat, amik valójában nem lehetnek birtokviszony tárgyai?
- Vajon nem birtoklok-e teljesen felesleges dolgokat?
- Van bennem ragaszkodás olyan dolgokhoz, ami már rég elveszett?
- A ragaszkodás bennem megengedi, hogy élvezzem szabadon és felhőtlenül mindazt, ami ebben a pillanatban az enyém?
- Képes lennék mindent elengedni a szívemben, ha úgy adódna, hogy elvesznének?
- Mi is ez az én valójában, amit én énként élek meg, amit énnek érzek? Mióta van ez nekem?
- Vannak-e ennek az énségnek olyan részletei, amin szívesen változtatnék?
Néhányszor üljünk le a következő két hétben, és gondolkodjunk el ezeken a kérdéseken!
Gondolatfonalunknak még nem értünk a végére. A legközelebbi levélben tovább keressük, hogy mitől is szenvedünk valójában.

A folytatásban:
- A belső tiltakozás mindaz ellen, ami van
- A téves tudás csapdái
- Mi rejlik a szeretetben igazából

Bálint



facebook

Purnam Yoga & Meditation 1147. Bp. Öv utca 140.
yoga@purnam.hu
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló