- Főoldal
- Magunkról
- Távoktatási program
- Órarend és Árak
- Alaptanfolyamok
- Oktató képzések
- Táborok
Mindazoknak, akik a jóga útján haladva önmaguk
megismerését, megértését tűzték ki célul, fontos eszköz lehet, mely az
elengedhetetlen felismerésekhez elvezet, a meditáció gyakorlata.
Mikor ennek nekikezdünk, legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy elménk, mint a
verdeső szárnyú pillangó, gondolatvirágról-gondolatvirágra reppen és olykor el
is merül egészen színük, illatuk és ízük okozta magával ragadó káprázatban. Az
elme által vetített képek, és természete szerint végzett elemző, asszociációs
tevékenysége nem hagyja a figyelmet a belső világ felé fordulni, s elmerülni a
gondolatok zajával fedett békés csendességben. Elsősorban a légzésre
hagyatkozhatunk az elmebéli folyamatok elnyugtatásának igyekezete közben. Mikor
a figyelem a légzés folyamára összpontosul, elkezdi kiegyensúlyozottá és
folyékonnyá tenni azt a tudatosság. Simán gördülnek egymásba a kilégzések és a
belégzések, szüntelenül áramolva, minden feszültségtől menetesen, s táncuk
ritmusába olvadva a gondolatok színes képei fakóvá válnak. Ám ebből a
tapasztalásból még könnyű kiesni kezdetben… Pusztán a légzés figyelése közben
oly könnyen, s gyakran tud megszökni a figyelem, nem köti le eléggé a benne való
elmerülés, mert még nem képes abba beleolvadni, s vele teljesen egyé válni.
Gyakran eshet ennek felismerésekor a gyakorló abba a hibába, hogy
gondolatvirágzásainak akarattal történő elfojtását kísérli meg. A meditáció
fontos része az elengedés és a megengedés. A nélkül is érezhető az előzőleg
említett próbálkozás eleve elrendelt sikertelensége, hogy ezek értelmét itt
bővebben kifejteném. Akaratunk ereje, még inkább táplálja a gondolatok
burjánzását, és ha másikkal nem is csak azzal a gondolattal tölti meg tartalmát,
hogy igyekszik semmire sem gondolni, legfőképp a gondolásra nem, de attól, hogy
elhúzzuk a függönyt a mozivászon előtt, még forog a film, maximum a függönyön
keresztül nem tisztán látható.
Érdemes olyan elfoglaltsággal ajándékozni meg az elmét, ami bizonyos értelemben
vett durvább, könnyebben érzékelhető tartalmat jelent, mint a légzés kezdetben
nehezen megfogható eszenciája. Ha az elme gondolni akar, hát gondoljon, de
legyen irányított, hogy mire, így szabadságát meghagyva neki érjük el, hogy
mégis fegyelmezett működésével utunkat segítse.
A mantrák tudománya rendkívül mély és bonyolult ismeret. Vannak melyeket
szabályok nélkül, s van melyeket, bizonyos szabályokat az ismétlésének
mennyiségére, gyakoriságára, alkalmazásának körülményeire, s a befogadására való
felkészültségre vonatkozólag betartva ismételhetünk. Velük az elme olyan
gondolattartalmat kap, ami önnön természetét éppúgy elégíti ki, mint amennyire a
meditáció elmélyülését segíti. Ismétlésük, már csak a monotonitás végett is,
egyfajta módosult tudatállapotot eredményez, nem beszélve azoknak a
folyamatoknak az ébredéséről, amiket vibrációjuk ereje hordoz. Ismétlésük
pontossága összpontosítja a figyelmet, így általuk könnyebben válik az elme
egyhegyűvé.
Létezik egy mantra, mely igen nagy jelentőségű, s ennek ellenére, alkalmazása
nem korlátozott, se vallási hovatartozás, sem a mantrák tudományában való
jártasság, vagy a jóga magasabb szintű gyakorlásának végzése által, sem érett
bölcsesség elérése szerint. Ez a Hamsa, vagy So’ham mantra, melyet első
lélegzetvételünkkor kapunk, s utolsó sóhajunkkal, leheletünkkel engedünk csak
el, s e kettő között szüntelenül áramlik bennünk, s vele magának az életnek az
áramló hullámzása jár át, ha még nem vagyunk tudatosak felőle, akkor is.
Minden egyes belégzés a "szo", minden egyes kilégzés közben a "ham" mantra
recitál bennük, mint a légzés természetes hangjai. Ezért is mondják, hogy a
Hamsa mantra folytonossága, mint ajapa japa (önmagától ismétlődő recitáció)
jelenik meg, mindannyiunkban, akár tudatosak vagyunk felőle, akár nem, erről még
később szó esik.
Tudatosan fordulva felé, hozzásegít a légzés folyamatának és az elme
tevékenységének elsimításához. Mikor a meditációs gyakorlatot megkezdjük, a
légzés hullámzását figyeljük, s ha ezt a megfigyelést összekötjük a mantrával, s
hagyjuk, hogy a légzéssel és figyelemmel együtt áramoljon, az elme nyugalma felé
indulunk.
A mantra tartalma és jelentése igen fontos, s bár ezek ismerete nélkül is
segítséget jelent az elme összpontosításában, mégis önmagunk ismeretének,
felismerésének útján megértendő és megélendő állomás. A Hamsa mantra jelentése:
Én vagyok Az. vagy Az vagyok én.
Ahogy folyamatossá válik ismétlése: szo-ham-szo-ham-szo-ham, eltűnik a benne
feltételezett sorrendiség, s csupán a ciklikusságának nyilvánvalósága marad meg.
A mantra így válik a legfontosabb kérdéssé: ki vagyok, s egyben annak válaszává
is: az vagyok, vagy "csak" vagyok. Persze ez így elsőre túlságosan
leegyszerűsített. Hosszas elmélkedések vezetnek el mély megértéséig.
Mikor a mantrát ismételjük magunkban, sikerül figyelmünket száz százalékosan
ráirányítani, a légzés áramlása, lélek-zéssé válik, s a levegő testben való
áramlása, a pránikus tapasztalások kapuját nyitja. A belégzéssel magunkba
fogadjuk az élet áramló energiáját, s engedjük, hogy, mint egy hullám járja és
mossa át a testet, töltse meg annak belső terét, s mikor kilélegzünk, vele
teljesen átadva magunkat az elengedés és elmúlás elkerülhetetlen ciklusának, a
teremtés "kicsiben" zajló folyamatát éljük meg. Kiterjedés és összehúzódás. A
lélegzés, mint az élet árama, mindent áthat, ez az, ami összeköt minden létezőt,
s önmagában egyesíti őket, összekapcsolva mind, a teremtés, az élet és az
elmúlás törvényszerűségével.
A mantra megértésével elkezdődik a téves azonosságok elengedése is. Már nem
mondom, hogy a test vagyok, s nem vagyok csak a lélegzet sem. Meglátom magamban,
hogy Az vagyok, az a mindent átható erő, mely ott lüktet az élet minden egyes
megnyilvánulásában. Az, ami által létrejönnek a dolgok, s mely által megszűnnek.
Van úgy, hogy a mantrát nem tudatosan kezdjük ismételni, hanem egyszerűen a
légzésvezetés közben meghalljuk annak hangját, a hamsát. Tulajdonképpen ez is a
célok közé sorolható, hogy ne csak mondogassuk, intellektusunkkal tudva, hogy
minden belégzéssel a szo, kilégzéssel pedig a ham mantrát kell ismételni, hanem
az elme csillapodtával vegyük észre magunkban, hogy a légzés természetszerűleg
hordozza, s feladatunk nem több, mint a gondolatok zaja mögött meghallani, s
átélni a mantrát.
Az az egyetemes létező vagyok, ami által a tapasztalati világban megnyilvánulok,
s ami áthat, éltet, míg végül a benne való feloldódáshoz, a vele való egység
állapotába visszavezet…
Ahogy a lélegzetet hídnak mondjuk tudat és test között, úgy a Hamsa mantrával
végzett lélek-zés, az az út, melyen mind előrébb haladva a Létezés Forrásáig
jutunk…
Tat Tvam Asi-So Ham Asmi
Regősvölgyi Regina
Purnam Yoga & Meditation
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló