Purnam Jóga

Ha négyszer annyit élnél 2. - 2012. 05. 25.

Eredetileg nem terveztem ennek a cikknek második részt, de mivel többen kérdezték, hogy hogyan tudják megcsinálni azt, hogy figyelmüket a jelen pillanatban tartsák, úgy gondoltam, talán megér néhány sort, hogy ez mindenki számára teljesen világos legyen. Nincs semmi titok a módszerben, mégis titokzatos dolgokat fedezhetünk fel általa. Nincs semmi varázslat, mégis mágikus erővel fog hatni az életünkre. Nincs semmi misztikus ebben, mégsem fogjuk tudni elmondani szavakkal azt, hogy miképpen változott meg ilyen hamar és ilyen jó irányba felfogásunk az életről, a hangulatunk, a tekintetünk.

A jelen pillanat az egyetlen megtapasztalható, átélhető létező valóság a mi hétköznapi fejlettségi szintünkön. Az ebben való elmerülés számos olyan változással jár, ami által megszabadulhatunk jónéhány életminőségromboló tényezőtől. Talán sokan nem gondolnak arra például, hogy a jövő miatti aggodalmak már most elrontják az ember hangulatát, ha még ráadásul a jövőbe nem is látunk bele, még azt gondolhatjuk, hogy jövőbe vetített problémánk megoldhatatlan. Ez teljesen szétzilálja az ember nyugalmát, szorongást kelt, ami hosszabb távon akár megrögzöttséggé, általános kilátástalanság tudattá válhat. Pl. ha egy munkahelyen, ahol határidős feladatok vannak, folyamatosan azt mondogatják a dolgozók, hogy nem leszünk kész, akkor egyrészt halálba idegesítik egymást és önmagukat, másrészt tényleg nem lesznek kész. Ha egy ilyen közegben valaki azt meri mondani, hogy dehogynem, gyerünk és csináljuk, azt lehúzzák a többiek, még néha bántják is pozitív hozzáállásáért. Nekünk nem szabad belemennünk az ilyen helyzetekbe, és ha benne vagyunk, minél hamarabb szemléletmódot kell váltanunk.

De mit tegyünk, és hogyan?

A jelen pillanatba a legegyszerűbb módon úgy tudunk elmerülni, hogy az érzékeink segítségével rögzítjük magunkat az éppen aktuálisan történő eseményekbe, tapasztalatok átélésébe anélkül, hogy az átélt tapasztalatokkal kapcsolatban asszociációk, vagy emlékek vagy egyéb gondolatok ébrednének bennünk. Persze eleinte jönnek az ilyen gondolatok csőstül, de ennek csak az az oka, hogy arra kondícionáltuk az elménket gyerek korunk óta, hogy folyamatosan asszociáljon. Ha véletlenül egy gyermek elbambul, ami az elme kiüresedésének egyik lehetősége gyermekkorban, sokszor rászólnak, hogy ne bambulj, s emiatt a gyermek azt hiheti, hogy a bambulás az valami gáz dolog, amitől hülye vagy idétlen lesz. Pedig nem, hacsak már eleve nem volt az.

Az érzékekben való elmerülés gyakorlása fokozatosan kezdődik. Eleinte gyakoroljuk azt, hogy megfigyeljük magunk körül a környezetet. Alaposan megnézzük a részleteket, a színeket és a fomákat, az apróságokat a körülöttünk lévő világban, illetve megnézzük az egészet egyben, mintegy nagy rátekintéssel az egész látványra. Utána figyeljük meg az éppen hallható hangokat. Figyeljük meg milyen sok hang vesz minket körül. A zaj valójában a sok hang értelmetlen keveredése, de ha belehallgatunk a zajba, akkor sok sok egyedi hangot leszünk képesek megkülönböztetni. Aztán figyeljük az illatokat. Erre szinte alig figyelünk oda, bár egy ilyen városban, mint a miénk, talán jobb is. De azért gyakoroljuk ezt is. Alkalom adtán figyeljük meg az ízeket a szánkban. Mindezeket ne csak egy-egy pillanatra gyakoroljuk, hanem hosszú percekig, mert igazi hatása akkor lesz érezhető. Legtöbbünk mindezekre a dolgokra annyira rövid ideig, talán csak egy-egy pillanatra figyel, hogy az a csoda, hogy mégis valamelyest képes eltájékozódni a világban.

Majd ha már mindez jól megy, akkor gyakoroljuk a testünk érzékelését. Kezdjük a bőrfelszínnel, a tapintással, majd haladjunk befelé és érezzük meg a testünket belülről. A testérzékelés fejlődése egyébként is sok jó hatással jár együtt.

Ezután kezdjük el gyakorolni azt, hogy egyszerre több területet tudatosítunk, majd végül egyszerre mindet. Élvezzük ezeket a tapasztalatokat! Élvezzük a látványban a formákat és a színeket, ne azt nézzük most, hogy amit látunk az pl. egy munkhahely, amit utálok, hanem csak magát a látványt csodáljuk meg. Még a leglepukkadtabb gyárban, mint amilyenben én is dolgoztam egykor, ott is van mit megcsodálni a formákon és a színeken. S ugyanígy a többivel is. Éljük át az érzékeinken keresztül a világot. Átélni nem azt jelenti, mint amit sokan hisznek, hogy akkor élik át a világot, ha érzelmeik ébrednek, na meg gondolataik a tapasztaltakkal kapcsolatban. Ez nincs így. Ilyenkor valójában csak a saját képzeletünket éljük át, és szinte már meg is feledkezünk arról, hogy ténylegesen mi történik körülöttünk.

Átélni a jelent annyit jelent, hogy annak látom, tapasztalom a történéseket, amik, minden hozzátett gondolat, érzés, emlék, minősítés, stb. nélkül.

Ettől kerülsz a jelenbe. Maradj is benne, ameddig csak lehetséges. Majd folytasd, amikor újra kedvet kapsz ahhoz, hogy kilépj elméd mátrixából és átéld azt, ami van.

Bálint


Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook