Purnam Jóga

Ha négyszer annyit élnél- 2012. 04. 18.

Korunk a hosszú élet reményének bűvöletében él. Ez azonban nem a modern kor jelensége. Minden jóléti társadalomban megjelenik annak igénye, hogy az ember hosszabb ideig éljen. Azokban az időkben és azokon a helyeken, ahol a túlélésért folyik a harc, nem feltétlenül lesz komoly téma a hosszú élet, vagy ahol nagyon nagy a szenvedés, ott elsősorban a szenvedéstől való megszabaduláson törik a fejüket az emberek, hacsak még nem keseredtek meg annyira, hogy már az sem érdekli őket.

Nálunk azonban még a legtöbb ember nem bánná, ha képes lenne sokkal több ideig élni, mint amennyi jellemzően adatik.

Vajon van erre lehetőség? Vagy ez egy örök álom az ember számára?

Miért van az, hogy már az ókor óta újra és újra megjelenik az embernek ez a törekvése. Manapság vannak, akik lefagyasztják magukat, hogy egy későbbi korban ébredjenek fel. A középkorban a hatha jógát azért gyakorolták, hogy örök életet nyerjenek ebben a testben. De az örök ifjúság itala sem lenne semmi...

Mit gondolsz, ha azt mondom, hogy OK. Legyen! Többet akarsz élni? Megoldható. És mit gondolsz, amikor elmondom, hogy erre mindenki képes? Vajon érdekel annyira az élet, hogy kipróbáld, amit ajánlok? Ha nem, innen már ne is olvasd tovább! Ez az út azoknak szól, akik nem mesékre vágynak, hanem hajlandók saját maguk megtenni amit kell, hogy elérjenek valamit az életben, az élettel.

Nem olyan régi kutatások igazolták, hogy az emberek többsége a figyelmét idejének nagyobbik részében a múlton való rágódással vagy a jövőn való morfondírozással tölti. Ebben benne van az, amikor újra és újra átgondoljuk, magunkban végigjátszuk a velünk történt kellemetlen helyzeteket, benne van, amikor nem tudunk szabadulni egy esemény vagy hír gondolatától, de benne van az is, amikor aggódunk a jövő miatt vagy amikor tervezgetjük a nyaralásunkat. Ez az idő a legtöbb embernél meghaladja az ébrenléti idő 80%-át. Gyakorlatilag életünk aktív idejének 4/5-öd részét töltjük így. A maradék kevesebb, mint 20 %-ban lehet, hogy figyelmesek leszünk valamire a környezetünkben, megértjük és megfigyeljük a hozzánk szólókat, vagy épp egy-egy pillanatra meglepődünk vagy örülünk mindannak, ami történik. Nagyjából ebben a kevéske, alig 20%-ban vagyunk jelen az életünkben. Lényegében kijelenthetjük, hogy ha valaki mundjuk 80 évet él, akkor abból 16 évet van jelen az életében mindössze és a maradék 64 évben a saját elméjébe merülve ábrándozik vagy aggodalmaskodik, vagy épp a megtörténteken rágja magát. Igazából az ilyen ember sírjára ezt kellene írni: született 1920-ban, meghalt 2000-ben. Élt 16 évet. És mi történt a maradék 64 évben? Elsiklott mellette az élet. Mivel az ilyen ember elméjének mélyén elmerülve van, ezért nem veszi észre mindazt ami éppen történik vele. Lehet, hogy este vissza-vissza emélkszik ezekre az eseményekre is, de aki nincs benne a jelenben, annak az élete egy állandó emlék csupán.

Azonban ha figyelmünket az éppen aktuálisan történő eseményekre irányítjuk, és szemléljük, átéljük mindazt, ami éppen történik, akkor olyan dolgokat is megláthatunk, megtapasztalhatunk, amelyek mindaddig rejtve maradtak előttünk. Életünk szinessé és elképesztően élénkké válik. Elárulom a titkot: élvezni csak a jelent lehet. Élvezni az életet csak a mostban lehet. Örülni mindannak ami van, a legnagyobb öröm az életben.

De hogyan csináljuk?

Merüljünk bele a jelen történéseibe! Figyeljük meg a világunkat magunk körül. Figyeljük meg az embereket, de ne úgy, ahogy szoktuk, hogy rögtön rájuk húzunk valami minősítést, vagy skatulyát, hanem pártatlanul, csak a megfigyelés kedvéért. Észre fogjuk venni, hogy kezdjük majd jobban átlátni a dolgokat, jobban érteni a történéseket és jobban ismerni az embereket. Ez azoknak, akik el akarják magukat rejteni, akik titkolják igazi milyenségüket, nem fog tetszeni és tiltakoznak majd, de akkor mi már látjuk, hogy miért teszik ezt. Menjünk bele az örömök átélésébe még jobban úgy, hogy igazán a jelenben maradunk közben. De ha épp fájdalom ér, azt is fogadjuk be és azt érezzük majd, hogy a fájdalom is érték, amivel az életünk színesebb és mélyebb lesz, s amiből felemelkedve még értékesebbé válunk mi magunk. De nem lehet a fájdalomtól szabadulni, ha nem vagyunk benne a jelenben, ha tiltakozunk ellene, ha tagadjuk. Az egyetlen megoldás az elfogadása mindannak, ami van, s akkor van esély arra, hogy változtassunk is, ha nem tetszik, ahogy van.

Ha így élünk, átélve a jelen minden pillanatát négyszer több időt tölthetünk el az életünkben anélkül, hogy egy nappal is tovább kellene fenntartani a testünket. De tény az is, hogy aki a jelenben tartja a figyelmét, az stresszmentesebb, nyugodtabb és békésebb, mint aki folyton a saját illúzióiban hempereg. Így még az évek száma is növekedni fog ahhoz képest, amennyit különben élhettünk volna. Azt, hogy ez a szám mennyi, nem lehet előre tudni - szerencsére. De az biztos, hogy ha a jelent éled át, akkor átéled az életed teljesen, akkor ott vagy az életetdben, akkor nem egy vendég vagy, aki mindössze 16 évet élt, hanem igazán a tiéd lesz az az élet. Bárhogy is élsz, sokkal jobb lesz az életed, ha elmerülsz a jelen pillanat élményeiben, mert megláthatod a lehetőségeket és felszállhatsz arra a buszra, ami elvisz téged oda, ahova el szeretnél jutni.

Ha így élsz, akkor négyszer többet élsz, mint mások, akik ragadós elméjük bugyraiban elveszve tengődnek. Ha így élsz, akkor 80 év helyett olyan, mintha 320-at élnél.

Itt a hosszú élet itala: idd, szomjazd, éld a jelent!

Bálint


Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook