Purnam Jóga

Az érzések és érzelmek hatásainak megváltoztatása és transzformálása

Valahányszor rátörnek az emberre a nemkívánatos érzések, mindig igyekszünk megszabadulni tőlük. A rossz érzések olyan mértékben képesek ellenérzést kiváltani bennünk, hogy minden eszközzel megpróbáljuk azokat megszüntetni, vagy valahogy elterelni róluk a figyelmünket. Ilyenkor elkezdünk valami mást csinálni, ami lefoglal, felhívunk valakit, vagy bekapcsoljuk a tv-t. De vajon helyes dolog-e a felcsapó nemkívánatos érzések ellen talpig fegyverben harcba indulni?

Bizony az ember érzelmi lény. Ennek számos pozitív és negatív oldala is van. Az egyik negatív az, hogy vannak bennünk negatív érzelmek. De mik ezek a negatív érzelmek egyáltalán? Mi az, amiért negatívnak vannak minősítve, s amelyekkel szemben ott vannak a pozitív érzelmek. Vajon a pozitív érzelmek miért pozitívak? Milyen minősítési rend alapján ítéljük annak őket?

Amikor egy érzelmet minősítünk, mindig azt nézzük, hogy az olyan érzésekkel társul-e, amelyek kellemesek számunkra, vagy sem. Minden érzelmi reakciónak ugyanis vannak vele járó zsigeri tünetei. Ezek a zsigeri változások általában tipikusak egy adott érzelem megjelenésekor. Ha ezek a zsigeri érzetek, amelyek az adott érzelemhez társulnak kellemesek, akkor nincs baj, az érzelem maradhat. Ha azonban a zsigeri érzés kellemetlen, mert mondjuk szorító érzés jelenik meg a mellkasban, vagy a gyomorban, akkor szeretnénk tőle minél hamarabb megszabadulni.

De nem mindig van ez így. A harag felébredésekor pl. nem a harag érzésétől akarunk megszabadulni, hanem attól a valamitől vagy valakitől, akire a haragunk irányul. Azonban végső soron ebben az esetben is meg akarunk szabadulni valamitől. Meg akarunk szabadulni attól, ami a szenvedést okozza. De vajon a szenvedés van-e előbb vagy az a vágy, hogy megszabaduljak valamitől?

Amikor szemléljük önmagunkat az életünk különböző helyzeteiben, észre vehetjük azokat a fontos apróságokat, amelyek alapján kialakulnak bennünk a különböző belső folyamatok. Persze ki az a bolond, aki, amikor megjelenik a szerelme a színen, azt figyeli, hogy mi és hogy alakul épp benne? Vagy épp ki lenne képes arra, hogy egy vitás helyzet hevében azt figyelje, hogy hogyan alakul ki benne a félelem, a harag vagy a győzni akarás?

Az igazság az, hogy a jógi az ilyen. A jóga önmegismerési tanítása épp az ilyen helyzetek vizsgálatára ösztönzi az embert. Persze nem tanácsolom, hogy minden helyzetben csak ezt tegyük. Legjobb, ha inkább emberi módon átéljük az életünk eseményeit, mint hogy állandó elemző figyelmünk hatása révén kívül helyezzük magunkat rajta. Bizonyos szempontból és bizonyos helyzetekben mondjuk épp erre van szükség, de általában ne ez legyen a legjellemzőbb állapot. Néha azonban, önmagunk megismerése okán vegyük fel ezt a tanú tudatosságot és nézzük az eseményeket egy kicsit úgy, hogy nem ragadtatjuk el bennük magunkat, miközben persze eljátszuk a szituáció adta szerepünket.

Látni fogjuk, hogy a szenvedés nem rögtön akkor jelentkezik, amikor megjelenik a probléma vagy a negatív lelki állapot, hanem akkor, amikor elindul bennünk a negatív érzések elleni küzdelem. Bizonyos esetekben ezeket könnyen legyőzzük, s ilyenkor a szenvedés szinte meg sem jelenik. Ám amikor a negatív érzések tartják magukat és semmiképp nem akarnak elmúlni, létrejön a szenvedés, ami miatt végső soron negatívnak minősítjük az adott érzéseket.

Minden érzés, érzelem, lelki folyamat energia. Ezekben a belső folyamatainkban ráadásul elég sok energia összpontosul. Talán nem lehetne egy erőművet üzemeltetni vele, de mint szellemi energia, kifejezetten nagyok. Nézzük meg milyen lehetőségünk van arra, hogy ezt a nagy mentális energiát valahogy úgy formáljuk, transzformáljuk, hogy azt a céljaink elérése érdekében tudjuk munkára fogni!

A transzformálás egyik eszköze az utólagos kontemplációban lehetséges. Érdemes minden nap végén újragondolni a napi eseményeket és azt, hogy az adott eseményekben mit éltünk át. Az átélteket úgy elemezzük, hogy megláthassuk benne a pillanatról pillanatra való lelki alakulásainkat. Ezzel láthatjuk, hogy melyik érzés melyikből fakad, melyik érzés milyen következményekkel jár együtt, s végül azt, hogy a végső lelki állapotunk tulajdonképpen milyen érzelmi és érzet halmaznak az eredménye. Az utólagos kontempláció azért is jó, mert ilyenkor átélhetjük az eseményt anélkül, hogy minden pillanatában nagyon kellene figyelnünk, hogy hogyan is viselkedünk. Az utólagos kontemplációban történő tudatosodás hatására gyakran spontán változások állnak be a belső folyamatainkban, ami azt eredményezheti, hogy legközelebb egy hasonló szituációban már nem ugyanazt fogjuk megélni, hogy tudatosabbak leszünk, vagy szándékosan nem hagyjuk, hogy nem kívánatos lelki állapotok alakuljanak ki bennünk.

Ezzel azonban a feladatunknak még nincs vége. Ha a visszatekintés során nem vagyunk elégedettek azzal, ahogyan átéltük az eseményt, akkor változtassunk gondolatban a történeten, és ugyanazzal az intenzitással éljünk meg egy képzeletbeli olyan történetet, amiben már úgy alakulnak a dolgok, ahogyan mi szeretnénk, úgy viselkedünk, ahogyan azt ideálisnak tartjuk, úgy változnak a lelki állapotaink, ahogyan azt a legjobbnak véljük. Nézzük meg, hogy hogyan érezzük magunkat egy ilyen módosítás után. A módosítások lényege az, hogy megtaláljuk a legideálisabbnak gondolt verzióját a történetünknek, miközben ugyanazt a lelki intenzitást tapasztaljuk. Így tulajdonképpen adunk magunknak egy az előző rossz tapasztalatot felülíró impulzust legközelebbre.

Még egyet tehetünk azért, hogy az az energia, ami egy esetleg már megélt kellemetlen érzelmi szituációban elveszett, mégse vesszen el teljesen. Képzeljük magunk elé a helyzetet az összes résztvevőjével együtt egy ellazult, békés, napvégi pillanatban. Majd állítsuk meg a helyzetet, mintha filmrendezők lennénk, és mondjuk azt a szereplőknek:

- Most mindenki adja vissza a másiknak az elvett energiáit. - és képzeljük el, hogy az egyes szereplők életereje visszaáramlik beléjük, s így saját magunkba is. Aztán zárjuk le a történetet azzal, hogy gondolatban fogjuk az esemény egész képét és letöröljük, mintha csak egy krétarajz lett volna a táblán.

Mi a helyzet a tiltakozással és a rossz érzésektől való megszabadulás vágyával? Ezzel az a helyzet, hogy a puszta tiltakozás inkább árt, mint használ. Ha nem nézünk szembe egyenesen bármilyen helyzettel, problémával, érzéssel, akkor nem leszünk képesek magunkat vagy a helyzetet úgy formálni, hogy az valóban előrelépés legyen. Ilyenkor nem marad más, mint a szenvedés. Ha azonban nem akarunk szenvedni, hanem előbbre akarunk lépni, akkor bele kell néznünk a leg-nemkívánatosabb érzés szemébe is.

Ez nem egy kényelmes út, mert sokszor kellemetlen és fárasztó is, de út ahhoz, hogy végül már leginkább csak az örömök és szép pillanatok legyenek azok, amelyek nap végén a kontemplációnkban megjelennek.

Ez egyszerre önismeret, önpszichológia és önképzés.

Bálint



Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook