Purnam Jóga Purnam Jóga

A Csend gyakorlása - 2012. 10. 01.

Mire jó hallgatni? Miért érdekes az, ha valaki nem beszél egy ideig? Milyen hozománya, érdeme van annak, ha csendben maradunk?

A csend gyakorlása ősi keletű. Lényegében minden valamire való szellemi praxisban megjelenik. Találkozunk vele a buddhistáknál, hinduknál, keresztényeknél, és a legtöbb vallásos tanításban is. Vajon miért terjedt ez el ennyire?

A beszéd az egyik legnagyobb energiát felhasználó idegrendszeri folyamatunk. Amikor valaki beteg, vagy elcsigázott, szinte alig tud beszélni is. A nagyon beteg, kimerült embereket arra szoktuk kérni ösztönösen, hogy ne beszéljenek, hogy ne vesztísék tovább az élterejüket, hogy nehogy belehaljanak a beszédbe.
Ennek ellenére folyamatosan beszélünk. Mindenhez hozzáfűzünk valamit, ha meglátunk egy dolgot, akkor kimondjuk, hogy ni-ni, ott az a dolog, pedig mindenki más is látja. Ha épp nincs senki körülöttünk, akkor saját magunkhoz beszélünk, vagy magunkban, hang nélkül toljuk tovább a dumát. Végtelen monológokat vagyunk képesek önmagunkban folytatni elképzelt helyzeteket taglalva, vagy épp vitatkozunk magunkban egy megtörtént, vagy megtörténni készülő esemény kapcsán valakivel, aki épp nincs is jelen.
Ez rengeteg energiát emészt fel. Miért csináljuk mégis mindezt?

Ennek oka egyszerűen a kondícionáltságban keresendő. Erre szoktattuk rá az elménket. Meg is ijedünk, ha mellettünk a párunk, vagy a család valamelyik tagja átmenetileg hallgatásba merül és azon kezdünk aggódnil, hogy vajon mivel bántottuk meg, vagy mi más egyéb baja lehet, annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy folyamatosan beszélünk. Ha hallgatunk idegenek társaságában, akkor zavarban érezzük magunkat és kényszeresen beszélni kezdünk, valamely lényeges vagy lényegtelen témáról.
Aztán persze az is benne van a pakliban, hogy bizonyos problémákat jobban megértünk, ha beszélünk róla valakinek, vagy egyszerűen magunkban megfogalmazzuk. Ilyen helyzetekben kifejezetten jó, ha beszélünk. Különben pedig hallgatni sokkal jobban megéri, ami nem azt jelenti, hogy ne is beszéljünk soha, hanem mindössze annyit, hogy takarékoskodjunk a beszéddel egy kicsit.
A hallgatással rengeteg energia marad meg az idegrendszerben, amit sokminden másra is tudunk fordítani. A problémamegoldás különben is nehéz feladat, de ha alig van energia, akkor szinte lehetetlen is. Azonban ha nem beszélünk, sok energiát halmozhatunk fel, ami ilyenkor a kreativitásban és a problémák könnyed átlépésében nyilvánulhat meg. Persze nem igaz ez arra az esetre, ha valakit kényszerítenek arra, hogy hallgasson, és mondjuk bekötik a száját. Ilyen esetben nem érvényesek ezek a mondatok. De az önként vállalt csenddel, amikor magunkban is gyakoroljuk a szavak nélküliséget, amikor visszafogjuk a kifelé való kommunikáció kényszerét és a figyelmünket szavak nélküli, belső gyakorlatokkal másra irányítjuk, olyan nagyon intenzív előrelépések történnek, amelyekre sokáig várhatnánk egész végigbeszélgetett életünk során. Nagyon sok esetben betegségek múlnak el a hallgatással, vagy olyan élethelyzeteken lép túl az ember, amelyeken esetleg már régóta nem volt ereje, mersze, lehetősége.

Hogyan csináljuk ezt?
Az is jó, ha az ember símán csak hallgat egy-két napot. Ám, amikor kifelé elhallgatunk, beindul az elménk, ami megszokta, hogy folyton kommunikál, és elkezdi a belső monológokat felerősíteni. Ez is ugyanúgy fogyasztja az életenergiát, mintha rendesen beszélgetnénk. Vagy nagy csendességünkben elkezdünk olvasni valamit, vagy sms-t írni, esetleg egy kicsit Facebook-olni. De ezek is megbontják a csendet. Ahhoz, hogy igazi csendességbe merüljünk, a bennsőnket is hallgatásra kell bírnunk. Ezt semmilyen erőszakos módon nem lehet elérni. Sajátos gyakorlatok szükségeltetnek hozzá, amelyeket érdemes alaposan megtanulni. Ha valaki több napon keresztül, vagy több hétig akar úgynevezett szóböjtöt tartani, akkor már kifejezetten szakemberre van szüksége, mivel ilyenkor már olyan pszichológiai folyamatok indulhatnak el, amivel gyakran muszáj valamit kezdeni, különben a nagy hallgatás esetleg visszájára fordul. Célszerű a csendesség gyakorlását olyan közösségben elkezdeni, ahol mindenki éppen ezzel foglalkozik és olyan vezetők segítségét kérni, akik maguk is elmélyült gyakorlói a csendességnek. Ilyen lehet mondjuk egy Csend tábor. Egy 3 napos csend épp csak bevezető a csendesség gyakorlatába, de már olyan betekintésünk lehet, amivel ha akarjuk, képesek vagyunk magunk is gyakorolni. Ha rendszeresen tartunk csendes napokat vagy ha megtehetjük, időnként akár egy egész hetet is, akkor érezni fogjuk ennek varázsát, érezhetjük azt a szemléletváltozást, amivel a világhoz viszonyulunk, érezhetjük önmagunk letisztulását és azt, hogy sokkal inkább tudni kezdjük, hogy mit is akarunk az életben. Ám túlzásokba sem kell esni. A túlzásba vitt csend is okozhat bajt, ha még nem vagyunk készen. Ha valaki úgy érzi, hogy csend gyakorlata után enerváltabb, cél és motiváció vesztettebb lett, akkor keresse meg jógatanárát, mert akkor valami félresiklott a gyakorlatában.
A csend ugyanis felemel, békéssé tesz, utat mutat, megerősít, felébreszt, megvilágosít...

Bálint



facebook

Purnam Yoga & Meditation 1147. Bp. Öv utca 140.
yoga@purnam.hu
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló