Purnam Jóga Purnam Jóga

Mi az a belső béke? - 2012. 06. 12.

Amikor egy alkalommal mentorom, Jenő bá egy kerekasztalnál ülve megkérdezte tőlünk, hogy mi a legfontosabb nekünk az életben, volt aki a szeretetet, másvalaki a pénzt, volt olyan, aki a szerelmet tartotta elsődlegesnek. Nekem olyan dolog jutott eszembe, amiről azt gondoltam, hogy majd az öregnek is tetszeni fog és bevágódok nála, meg különben is ez jutott először eszembe, úgyhogy azt mondtam: Belső béke. Erre Jenő bá megfogva a kerekasztal szélét megemelte azt, majdnem rámborította, és azt kiabálta folyosót zengető hangon, mint valami átkot, hogy - Azt se tudod mi az! - Rémületemben és szégyenemben szólni se tudtam. Mélyen megrendített a helyzet, de be kellett látnom, igaza van. Egy olyan dolgot tartottam a legfontosabbnak az életemben, amiről fogalmam sem volt, hogy valójában mi is. Nálam még az is hitelesebb volt, aki a pénzt tartotta elsődlegesnek. Jó lecke volt, hogy mindig tudjam, hogy amit fontosnak tartok, az tulajdonképpen mit is jelent. Ha valami olyan dolgot helyezünk életünk középpontjába, amiről fogalmunk sincs, nagy bajba kerülhetünk.

Aztán teltek múltak az évek, én pedig a belső békével foglalkozva lassan rájöttem, miért kiabált velem úgy az Öreg. A belső békéről, mint valami elvont dologról gondolkodtam, de ez valójában valami egészen konkrét. Úgy ismerhetjük fel a belső béke mibenlétét, hogy megfigyeljük, hogy mi az a békétlenség, ami a lelkünkben folyik. Az érzelmek és az érdekek folytonos belső harca okozza azt, hogy nem vagyunk békében önmagunkkal. Ez egy többdimenziós, sok hadszíneteres kozmikus háború. Ez az oka annak is, hogy magunk körül, a körülöttünk élőkkel is vitákat, veszekedéseket és harcot szítunk, ami aztán kiterjed az egész világra körülöttünk. Talán túlzás lenne kijelenteni, hogy a világ háborúi a mi lelkünkön száradnak, de az nem túlzás, hogy együttes belső békétlenségünk mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a világ ennyire sok helyen áll lángokban.

Mit tegyünk és miért?
Elsősorban önmagunk békéjét keressük! Senki nem tud megbékíteni másokat, aki önmagában nem békés. Aki pedig önmagában békés, az nem szít harcot, nem erőszakoskodik és nem árt másoknak szándékosan.
A belső békének több szintje van, többféleképpen is értelmezhető és megélhető. Az egyik leg kézzel foghatóbb annak a belső viszálynak a megszűnése, ami legtöbbünket jellemez. Szinte folyamatos harc megy bennünk önmagunkkal a különböző érdekek, vágyak és gondolatok miatt. Többet szeretnénk, de nincs rá módunk, olyasmire vágyunk, amit azt hisszük, hogy nem érhetünk el, mások szerencséjét és boldogságát látva úgy érezzük, hogy nekünk kevesebb jutott. Sokszor másokkal vitatkozunk magunkban, pedig tudnunk kell, hogy ilyenkor is saját magunkkal vitázunk, bár képzeletünkben valaki más van. Hagyjunk fel ezzel a belső vitával. A jóga gyakorlásában, ahogy a testünkkel, a légzésünkkel és a figyelmünkkel dolgozunk, kivonjuk a tudatosságunkat a belső viszályból. Elmerülünk az éppen aktuális tapasztalatokban, a jelenbe hozzuk a figyelmet és átéljük azt. Ezzel belül elül a harc. Aztán ha vége a gyakorlásnak, érezhetjük ezt a belső nyugalmat, amit a harc hiánya okoz. Persze újra felvehetjük a harcot magunkkal, ha akarjuk. A jóga alatt könnyen elfelejthetjük, hogy valami problémánk volt, ezért a jóga után szükség lehet arra, hogy gondolkodjunk, mi is volt a bajunk az óra előtt. Sokan ezt teszik. Mivel már annyira megszoktuk a belső feszültséget, szinte hiányzik, amikor elül bennünk a por, és ezért újra felidézzük, hogy min is lehet aggódni, miért is lehet vívódni, mi az amire reménytelenül vágyhatunk. Ezzel aztán kezdődik minden előlről. Pedig nincs más dolgunk, csak megőrizni azt a nyugalmat, amit a belső harc elengedése okoz.
Ha abbahagyjuk az önmagunkkal vívott csatát, ha elfogadjuk azt, ami ebben a pillanatban adatott, ha elengedjük a bennünk küzdő érdekek és ellenérdekek folytonos viharait, lassan elcsendesedik a lelkünk csatazaja és végtelen nyugalom árad szét belül. Ezt mindannyian megtapasztalhatjuk. Nincs szükség másra, csak arra, hogy feladjuk az önmagunkkal vívott csatát. Persze mindezt nem úgy, hogy a gyengeségünket vagy a hibáinkat engedjük felülkerekedni. Ne valamelyik érdek javára adjuk fel a harcot, hanem teljesen. Ez nem jelenti azt, hogy nem teszünk erőfeszítéseket azért, hogy jobbak legyünk, hanem azt, hogy nem harc, hanem csend révén érjük el a fejlődést és az eredményeket. A belső béke bölcsességet és kreativitást hoz, minden belső harcnál tisztább és helyesebb eredményeket.

Mélyebb értelemben azonban még ennél is messzebbre mehetünk. Ha nem csak a belső harc szűnik meg, hanem az elcsendesedő elme minden rezdülése elül, akkor olyan mély, átható, mozdulatlan csend következik be, amely minden más csendet és békét felülmúl. Ez a meditáció. Ez a bölcsesség útja. Ez a mindenek feletti megnyugvás útja. Ez a teljes béke. Gyakoroljuk minden nap.

Bálint



facebook

Purnam Yoga & Meditation 1147. Bp. Öv utca 140.
yoga@purnam.hu
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló