Purnam Jóga

A nagylelkűségről - 2012. 12. 11.

A nagylelkűség taglalásakor kénytelenek vagyunk szólni a kicsinyességről is, mivel maga a nagylelkűség is a kicsinyesség fényében érthető meg igazán.
Régebben kicsinyes embernek tartottam magam, mígnem valaki felvilágosított, hogy mi is a kicsinyesség igazából. Valójában a kicsinyes ember fél. Azért fél adni, azért fél elengedni dolgokat, mert attól tart, hogy ezáltal ő rosszul jár, vagy veszít, esetleg nem nyer annyit. Ismerek nagylelkűnek tűnő embereket, akiknek nagylelkűsége mögött érdek húzódik. Látszólag adnak, de azért, hogy aztán még többet kérjenek, vagy ami még rosszabb, kérés nélkül is még többet kapjanak vissza. Még azt is hallottam már spirituálisabb beállítottságú emberektől, hogy azért adnak, mert ez jól jön a karmájukba, vagy mert akkor több jön nekik vissza máshonnan. Na ez a spirituális kicsinyesség.

Tényleg igaz az, hogy a kiáramlás arányban van a beáramlással. Ha valaki azt szeretné, hogy meginduljanak a beáramlások, akkor kiáramlást kell neki létrehozni, hogy aztán egyszercsak beinduljon a beáramlás is. De ha ezt számító tudattal teszi, az nem igazi kiáramlás, mivel lélekben a kiáramlás egyáltalán nem indult el, hiába tett az ember néhány számító lépést a külvilágban. Azonban az, aki ad, és jószívvel ad, az kap is, ez nem kérdés. De ez nem azt jelenti, hogy miközben másoknak adunk, saját magunkat meglophatjuk. Ha magunkat meglopjuk, akkor nem hogy nem lesz nagyobb a beáramlás, de még el is apadnak az anyagiaknak és a szeretetnek a forrásai is, sőt még mások is meglopnak minket, mondván hogy ha ez az ember meglopja magát, akkor mi is meglophatjuk őt.

Ám az az ember, aki az őszinte nagylelkűséget gyakorolja, az megtapasztalhatja a mindenség áramlását mindenféle szinten. Akár szeretetével, akár anyagi javaival, akár segítőkészségével nagylelkű valaki, annak az élet is odanyújtja segítőkezét, amikor arra szükség van, annak a világ áramlásai visszajuttatnak annyit, amennyivel még jobban fogja tudni segíteni és támogatni azokat, akik rászorulnak.
Az önzetlenségnek ez a formája nehéz gyakorlat. Valóban le kell mondanunk a tetteink gyümölcséről, még abban az értelemben is, hogy elvárjuk, hogy akinek segítünk, az örüljön annak a segítségnek. Sok ember szorul segítségre mai világunkban. A segélyek kiapadnak, az emberek elveszítik a megélhetésüket, egyre többen kénytelenek szorult helyzetükben olyan dolgokat tenni, amit különben nem tennének meg. A segítség elkél. De ha úgy segítünk, hogy közben azt nem jószívvel, önzetlenül, hanem számításból, az önmagunknak vagy a világnak történő képmutatásból tesszük, nem fogunk javára válni azoknak, akiknek segítünk. Segítségünk bár látszólag tényleg segítség, valójában méreg lesz azoknak, akik kapják. Meg kell tisztulnunk az elvárásainktól, meg kell válnunk a félelmeinktől ahhoz, hogy igazi segítséget tudjunk adni, hogy igazi nagylelkűséget tudjunk gyakorolni, és akkor amit visszakapunk az valóban többszöröse lehet annak, amit adtunk - de milyen érdekes a mi életünk - csak akkor, ha ezt nem várjuk el.
Van olyan, hogy egy kicsinyes ember igen gazdag, egy nagylelkű pedig igen szegény. De az élet ajándékai nem pénzben mérettetnek. Még nem láttam olyan kicsinyes gazdagot, aki boldog volt és élvezte azt amije van. De láttam már boldog embert, akinek nem volt sokmindene, de mindaz elég volt, amit a szívében érzett és mégis oly sokat tudott adni másoknak, ami felmérhetetlen.
Ha engedjük áramolni a javainkat, akár anyagiakban, akár lelkiekben, igazán gazdaggá válhatunk, és élvezni is fogjuk majd azt.

Bálint


Purnam Yoga & Meditation 
purnamyogaandselfness@gmail.com
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló
facebook