Purnam Jóga Purnam Jóga

A fohász - Hallgat minket valaki? - Kitől kérjük a jobb sorsot? - 2013. 11. 28.

Különös ha belegondolunk, de az, hogy fohászkodunk valami külső erőhöz az annyira természetes, hogy még azok is észrevétlenül ezt teszik, akik nem vallásosak. Tulajdonképpen kihez fohászkodunk?
Tényleg létezik rajtunk kívülálló hatalom, amelyik beleavatkozik a sorsunkba, és ha megfelelően kérünk, akkor teljesíti a kéréseinket?

Hogy választ találjunk a kérdéseinkre, ismernünk kell az elmét. Az önmegfigyelés, az önfejlesztés rendkívül hasznossá válik akkor, amikor ilyen mély spirituális kérdéseket kezdünk el boncolgatni. A vallások képviselői nem nagyon szeretik ezt, mert úgy érzik ki vannak hagyva Isten és az ember kommunikációjából. Most azonban nem Istenről szeretnék írni, hanem az emberről, és arról, hogy miért fohászkodunk akarva-akaratlanul.

Ha az elmét vizsgáljuk, észrevehetjük, hogy lényegében minden, amit tapasztalunk, átélünk, megfigyelünk elmefolyamat. Vannak tipikus elmefolyamatok, amelyeket jól meg lehet különböztetni egymástól. Így pl. a gondolatok, az emlékek, a világból szerzett tapasztalatok, vagy a képzelet játékai, az álmok és az érzelmek, mind olyan egymástól jól megkülönböztethető elmefolyamatok, amelyeket bárki meg tud figyelni magában. Aztán számos olyan elmefolyamat létezik, amit nem tudunk így megfigyelni. A tudatalatti és a tudattalan birodalmai sokkal-sokkal kiterjedettebbek annál, mint amit tudatosan képesek vagyunk megfigyelni. Ezekbe a rejtett birodalmakba is van azonban út. A módosult tudatállapotok lehetőséget nyújtanak arra, hogy belepillanthassunk elménk rejtett régióiba is. Ez azonban csak a tiszta módosult tudatállapotokban lehetséges, mivel a drogok és az alkohol hatására létrejött módosult tudatállapotokban nem marad meg a tiszta tudat, ami miatt a képzelettel vegyült elmejáték számos illúziót képezve teljesen tévútra terelheti az embert a megismerés terén. A meditáció és a kontempláció azonban segítséget nyújt nekünk abban, hogy többet lássunk abból mi folyik bennünk.

Az elmét vizsgálva a jógában kialakult egy modell, ami szerint az elme folyamatai négy nagy területen rendeződnek. Ne feledjük el, hogy modellről van szó, ami kiválóan alkalmas leírni a bennünk folyó folyamatokat, de azért mégiscsak egy modell. Ráadásul most a közérthetőség kedvéért még egy egyszerűsítjük is, így lehetőségünk nyílik arra, hogy egy kicsit tudjunk benne közösen gondolkodni.
A négy nagy csoport a következő:
1. Az én funkció - ez az elmefolyamatoknak azon része, amely azért felel, hogy énnek érezzük magunkat, és ne úgy működjünk, mint a kicsi gyermekek, akiknél még ez a funkció hiányosan van jelen, ezért magukat gyakran egyként tekintik a környezetükkel. Az én funkció olyan elmefolyamotokat vesz alapul, amelyeket ebben a pillanatban is megfigyelhetünk. Ha megkérdik ki vagy te, akkor könnyen azt válaszoljuk, ami a nevünk, a foglalkozásunk, vagy egyszerűen a testünkre bökünk és azt mondjuk, hát ez a test vagyok én. Mivel az elmefolyamatok folyamatok lévén állandó mozgásban vannak, ezért valójában nincs statikus én, de állandóságérzet társul hozzá, ami miatt többnyire ugyanannak a valakinek érezzük magunkat.
2. Az ész - ez a funkció monitorozza a világot körülöttünk, befogadja, rendszerezi az információkat és alapszintű döntéseket hoz.
3. A lenyomatok tárháza - egy olyan elmerészről van szó, ahol minden egyes velünk megtörtént esemény lenyomata eltárolódik egész életünk során. Ez azért bizonyos, mert regressziós hipnózisban az emberek olyan rég történt eseményekről is olyan részletgazdag pontossággal számolnak be, ami normál tudatállapotban nem lehetséges. A hagyományok szerint itt nem csak ezen élet eseményei, hanem összes előző életünk eseményeinek lenyomata is eltárolódik. Ezért lehetséges az, hogy amikor valaki megvilágosodik, akkor maga előtt látja összes előző létformáit és azok összes eseményét egyszerre. Addig azonban ide nem sok betekintésünk van, nem véletlenül.
4. A felsőbb intelligencia - ez elménknek egy olyan területe, amely bár még mindig hozzánk tartozik, de a hétköznapi életben nem tudjuk, hogy van ilyenünk. Ez a bennünk lévő felsőbb intellektus tudatában van a bölcsességnek, mondhatjuk, hogy mindig tisztában van azzal, mi a helyes út. Ezt Buddhinak hívjuk. Azonban a Buddhi nem ismeri az önérdeket, ezért az önös célok elérése érdekében nem foghatjuk munkára. Valószínűleg ez az oka annak, hogy nem nagyon ismerjük. Annak ellenére azonban, hogy a hétköznapi életünk önös érdekekkel átitatott pillanataiban az ész és az én funkció elemei a mérvadók, a Buddhi továbbra is működik. Működése abban tapasztalható meg, hogy megérzéseink támadnak, vagy sugallatokat érzünk, előjelző álmokat látunk, stb. Tehát indirekt módon jut a tudatunkba az, ami a Buddhiban folyik.
Az én számára a Buddhi olyan, mintha valami rajta kívülálló dolog lenne. Lényegében ez igaz is. Bár ugyanannak az elmének a részei, egymástól viszonylagos függetlenségben vannak. Az én úgy tekint az észre, mint sajátjára, hiszen az én folyton birtokolni akar. A Buddhit azonban nem tudja eme birtok viszony alá helyezni, mert az függetlenként működik az elmében. Az én tehát úgy tekint a Buddhira, mint nála magasabb szintű létezőre, ami birtokában van a bölcsességnek. Ezért az én, mivel birtokolni nem tudja, fohászkodni kezd hozzá, hogy megnyerje magának, hogy valamilyen módon a maga oldalára állítsa, hogy olyan dolgokat érhessen el, amit az én és az ész együtt nem tud.

Kép forrása: http://hinduexistence.org

A buddhisták elvileg nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, minthogy önös érdekeiket feladva egész lényük a Buddhinak rendelje alá magát. Cél, hogy minden tettük, minden gondolatuk és minden szavuk ebből a felsőbb bölcsességből, mint forrásból fakadjon, minden önös érdek nélkül.

Ha tehát fohászkodunk, gyakran saját elménk egy rejtett, magasabb intellektussal rendelkező részéhez fohászkodunk és nem valami kívülálló dologhoz, vagy létezőhöz, ami persze nem zárja ki azt, hogy ne lenne különben ilyen. Elmondok egy történetet:
Egyszer egy osztrák nagyvárosban rekedtünk a nyár kellős közepén, mert elromlott az autónk. Míg a kocsi a szervizben dekkolt és vártunk az alkatrészre, egy szállodába vitettem magunkat, s mivel a biztosításom fizetett mindent, nem keresgéltünk. Sajnos azonban főszezon lévén csak egyetlen üres szobát kaphattunk, ahol történetesen nem volt légkondi. Irdatlan meleg volt egész éjjel, alig lehetett elviselni. Mint minden ember én is két választás előtt álltam, vagy szidom a helyzetet, vagy imádkozom a megoldásért. Elfogadni már nem lehetett, ezen már túl emelkedett a hőmérő higanyszála. Én imádkozni kezdtem. Azt kértem hangosan: "Ó teremtő Atyám, kérlek hűtsd le ezt a szobát, mert nem bírjuk már elviselni a meleget." Abban a pillanatban megdördült az ég, feltámadt a szél és úgy elkezdett zuhogni az eső, mintha dézsából öntötték volna. Ott álltunk az ablakban és néztük, ahogy egymást érik a cikázó villámok, és megértettük:
"Azt az egy szobát nem tudom nektek lehűteni, de az egész várost azt igen."

Ez nem a Buddhi műve, az biztos, de nem is az én és az ész csinál ilyeneket. A puszta véletlenre inkább gondol az ember ilyenkor, de nehezen fogadja el a tényt, hogy nála hatalmasabb is létezik a Világmindenségben. Pedig könnyen lehet, hogy mégis így van.

OM
Bálint



facebook

Purnam Yoga & Meditation 1147. Bp. Öv utca 140.
yoga@purnam.hu
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló