Purnam Jóga Purnam Jóga

    Guru ide - Guru oda

 

Minden valamire való mitológiai hősnek van mentora. A szó görög eredetű. Az Ithakai Alkumusz fia, Mentór, akire Odüsszeusz fiát és házát bízta elutazásakor. Ez a név lett azóta minden mester és vezető archetipikus megnevezése. Mind, akik a szellemi úton járunk, arra vágyunk, hogy olyan mentorral hozzon össze a szerencse, aki elvezet minket a megismeréshez. Manapság azonban kicsit torzult a hozzáállásunk a klasszikusan vett mesterhez. Figyelve a taníványokat azt látom, hogy főleg vagy túlzott elvakultság jellemző, vagy az esetlegesen kifelé mutatott lelkesedés mögött is valójában teljes közöny áll. Az az elvárás él az emberben, hogy a mesternek meg kell mutatnia a célt, de egyben ezáltal már érjem is azt el. Az viszont a legtöbb emberből hiányzik, hogy maga tegyen igazi erőfeszítéseket azért, hogy valódi ereményeket érjen el a fejlődésben. A mester egyfajta élményforrássá vált, show elemmé, akitől azt várjuk, hogy kápráztasson el jókat mondva, viccesen szembeállítva magunkat önmagunkkal, de ennyi.

Miért van szükségünk annyira a mentorra?

Saját erőből szinte lehetetlen felismerni, hogy hol tartunk és hogy merre kellene elindulnunk. Ahogy a költő fogalmaz: "A lámpa nem látja önmaga fényét. A méz nem érzi önmaga édességét." Hogyan is lennénk képesek arra, hogy magunktól elinduljunk? Hogyan lennénk képesek arra, hogy önmagunk elől rejtett képességeinket önmagunktól felfedezzük és használjuk? És az is fontos, hogy időben kapjunk egy figyelmeztetést, ha rossz irányban haladunk. Ki képes ezt felismerni? A mentor nélkülözhetetlen.

De minden történetben végül a mentor kilép a képből. Vagy meghal, vagy elküldi- vagy  elmegy és magára hagyja a tanítványát, hiszen végül annak önmagától kell boldogulnia. Pont, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, akkor tűnik el. Természetes, hogy az ember elbizonytalanodik, kétségbe esik, vagy akár fel is adná, de ilyenkor tovább kell lépnünk. Nem egy új mentor után kell futkosnunk! El kell érjük, hogy mi magunk legyünk ömagunk mestere, hiszen mentorunknak is ez volt a célja. Ha újra és újra csak megbújunk egy mester csodálatos, ám korlátozó árnyékában, akkor sohasem teljesítjük be azt, amire születtünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy azonnal ott kell hagyjuk minden tanárunkat, mesterünket, gurunkat. Nem, hiszen ebben nem mi döntünk. A mester indít útra, vagy hagy el minket, amikor eljön az idő. 

Úgy mondják: Ha a tanítvány kész, a mester mindig megjelenik. De az is igaz, hogy ha a tanítvány kész, a mester mindig eltűnik.

Mindannyian, még akik nem részesei semmilyen spirituális tanításnak, még azok is arra vágynak, hogy legyen vezetőjük, akire felnézhetnek, aki útba igazítja őket, aki ellátja jótanácsokkal, aki egyengeti az útjukat. A szakmai mentor is ilyen, vagy a sportban a mester, az edző.

Manapság azonban könnyen kritizálunk, keressük még a lehetséges mentorokban is a hibát. És ha keressük, akkor találunk is. Ezzel a hozzáállással nehéz tanulni. Már tanítványként többnek hisszük magunkat a mesternél. Sokszor látom ezt a jógában a tanítványtársaimon, de az élet más területein is. Hiányzik az alázat, ami nemes és magasztos és nem azonos a megalázkodással, ami pusztán egy külső erő magunk fölé engedése vagy a félelem, vagy a számítás okán.

A mitológiai hősök mi magunk vagyunk. Rólunk szólnak a legendák, a regék és mesék. Azért szólnak rólunk, hogy utat mutassanak az életben, hogy legyen bátorságunk elindulni felfedezni önmagunkat, bensőnk rejtett titkait, sötétségét és mélységét. S miután integráltuk mindazt, amit találtunk, miután legyőztük a gonoszt, ami bennünk él és ártalmatlanná tettük, miután megharcoltuk a harcunkat önmagunkkal, vagy elértük a megvilágosodást, visszatérhetünk a mindennapi életbe, hogy aztán boldogan éljük azt végig.

És aztán lehet, hogy egy nap úgy adódik, hogy mi magunk válunk valaki mentorává...

Om Shanti

Bálint

     



facebook

Purnam Yoga & Meditation 1147. Bp. Öv utca 140.
yoga@purnam.hu
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló