Purnam Jóga Purnam Jóga

A meditációról - A HAMSA mantra elmélete

Mindazoknak, akik a jóga útján haladva önmaguk megismerését, megértését tűzték ki célul, fontos eszköz lehet, mely az elengedhetetlen felismerésekhez elvezet, a meditáció gyakorlata.

Mikor ennek nekikezdünk, legtöbbször azt tapasztaljuk, hogy elménk, mint a verdeső szárnyú pillangó, gondolatvirágról-gondolatvirágra reppen és olykor el is merül egészen színük, illatuk és ízük okozta magával ragadó káprázatban. Az elme által vetített képek, és természete szerint végzett elemző, asszociációs tevékenysége nem hagyja a figyelmet a belső világ felé fordulni, s elmerülni a gondolatok zajával fedett békés csendességben. Elsősorban a légzésre hagyatkozhatunk az elmebéli folyamatok elnyugtatásának igyekezete közben. Mikor a figyelem a légzés folyamára összpontosul, elkezdi kiegyensúlyozottá és folyékonnyá tenni azt a tudatosság. Simán gördülnek egymásba a kilégzések és a belégzések, szüntelenül áramolva, minden feszültségtől menetesen, s táncuk ritmusába olvadva a gondolatok színes képei fakóvá válnak. Ám ebből a tapasztalásból még könnyű kiesni kezdetben… Pusztán a légzés figyelése közben oly könnyen, s gyakran tud megszökni a figyelem, nem köti le eléggé a benne való elmerülés, mert még nem képes abba beleolvadni, s vele teljesen egyé válni.

Gyakran eshet ennek felismerésekor a gyakorló abba a hibába, hogy gondolatvirágzásainak akarattal történő elfojtását kísérli meg. A meditáció fontos része az elengedés és a megengedés. A nélkül is érezhető az előzőleg említett próbálkozás eleve elrendelt sikertelensége, hogy ezek értelmét itt bővebben kifejteném. Akaratunk ereje, még inkább táplálja a gondolatok burjánzását, és ha másikkal nem is csak azzal a gondolattal tölti meg tartalmát, hogy igyekszik semmire sem gondolni, legfőképp a gondolásra nem, de attól, hogy elhúzzuk a függönyt a mozivászon előtt, még forog a film, maximum a függönyön keresztül nem tisztán látható.

Érdemes olyan elfoglaltsággal ajándékozni meg az elmét, ami bizonyos értelemben vett durvább, könnyebben érzékelhető tartalmat jelent, mint a légzés kezdetben nehezen megfogható eszenciája. Ha az elme gondolni akar, hát gondoljon, de legyen irányított, hogy mire, így szabadságát meghagyva neki érjük el, hogy mégis fegyelmezett működésével utunkat segítse.

A mantrák tudománya rendkívül mély és bonyolult ismeret. Vannak melyeket szabályok nélkül, s van melyeket, bizonyos szabályokat az ismétlésének mennyiségére, gyakoriságára, alkalmazásának körülményeire, s a befogadására való felkészültségre vonatkozólag betartva ismételhetünk. Velük az elme olyan gondolattartalmat kap, ami önnön természetét éppúgy elégíti ki, mint amennyire a meditáció elmélyülését segíti. Ismétlésük, már csak a monotonitás végett is, egyfajta módosult tudatállapotot eredményez, nem beszélve azoknak a folyamatoknak az ébredéséről, amiket vibrációjuk ereje hordoz. Ismétlésük pontossága összpontosítja a figyelmet, így általuk könnyebben válik az elme egyhegyűvé.

Létezik egy mantra, mely igen nagy jelentőségű, s ennek ellenére, alkalmazása nem korlátozott, se vallási hovatartozás, sem a mantrák tudományában való jártasság, vagy a jóga magasabb szintű gyakorlásának végzése által, sem érett bölcsesség elérése szerint. Ez a Hamsa, vagy So'ham mantra, melyet első lélegzetvételünkkor kapunk, s utolsó sóhajunkkal, leheletünkkel engedünk csak el, s e kettő között szüntelenül áramlik bennünk, s vele magának az életnek az áramló hullámzása jár át, ha még nem vagyunk tudatosak felőle, akkor is.

Minden egyes belégzés a "szo", minden egyes kilégzés közben a "ham" mantra recitál bennük, mint a légzés természetes hangjai. Ezért is mondják, hogy a Hamsa mantra folytonossága, mint ajapa japa (önmagától ismétlődő recitáció) jelenik meg, mindannyiunkban, akár tudatosak vagyunk felőle, akár nem, erről még később szó esik.

Tudatosan fordulva felé, hozzásegít a légzés folyamatának és az elme tevékenységének elsimításához. Mikor a meditációs gyakorlatot megkezdjük, a légzés hullámzását figyeljük, s ha ezt a megfigyelést összekötjük a mantrával, s hagyjuk, hogy a légzéssel és figyelemmel együtt áramoljon, az elme nyugalma felé indulunk.

A mantra tartalma és jelentése igen fontos, s bár ezek ismerete nélkül is segítséget jelent az elme összpontosításában, mégis önmagunk ismeretének, felismerésének útján megértendő és megélendő állomás. A Hamsa mantra jelentése: Én vagyok Az. vagy Az vagyok én.

Ahogy folyamatossá válik ismétlése: szo-ham-szo-ham-szo-ham, eltűnik a benne feltételezett sorrendiség, s csupán a ciklikusságának nyilvánvalósága marad meg. A mantra így válik a legfontosabb kérdéssé: ki vagyok, s egyben annak válaszává is: az vagyok, vagy "csak" vagyok. Persze ez így elsőre túlságosan leegyszerűsített. Hosszas elmélkedések vezetnek el mély megértéséig.

Mikor a mantrát ismételjük magunkban, sikerül figyelmünket száz százalékosan ráirányítani, a légzés áramlása, lélek-zéssé válik, s a levegő testben való áramlása, a pránikus tapasztalások kapuját nyitja. A belégzéssel magunkba fogadjuk az élet áramló energiáját, s engedjük, hogy, mint egy hullám járja és mossa át a testet, töltse meg annak belső terét, s mikor kilélegzünk, vele teljesen átadva magunkat az elengedés és elmúlás elkerülhetetlen ciklusának, a teremtés "kicsiben" zajló folyamatát éljük meg. Kiterjedés és összehúzódás. A lélegzés, mint az élet árama, mindent áthat, ez az, ami összeköt minden létezőt, s önmagában egyesíti őket, összekapcsolva mind, a teremtés, az élet és az elmúlás törvényszerűségével.

A mantra megértésével elkezdődik a téves azonosságok elengedése is. Már nem mondom, hogy a test vagyok, s nem vagyok csak a lélegzet sem. Meglátom magamban, hogy Az vagyok, az a mindent átható erő, mely ott lüktet az élet minden egyes megnyilvánulásában. Az, ami által létrejönnek a dolgok, s mely által megszűnnek.

Van úgy, hogy a mantrát nem tudatosan kezdjük ismételni, hanem egyszerűen a légzésvezetés közben meghalljuk annak hangját, a hamsát. Tulajdonképpen ez is a célok közé sorolható, hogy ne csak mondogassuk, intellektusunkkal tudva, hogy minden belégzéssel a szo, kilégzéssel pedig a ham mantrát kell ismételni, hanem az elme csillapodtával vegyük észre magunkban, hogy a légzés természetszerűleg hordozza, s feladatunk nem több, mint a gondolatok zaja mögött meghallani, s átélni a mantrát.

Az az egyetemes létező vagyok, ami által a tapasztalati világban megnyilvánulok, s ami áthat, éltet, míg végül a benne való feloldódáshoz, a vele való egység állapotába visszavezet…

Ahogy a lélegzetet hídnak mondjuk tudat és test között, úgy a Hamsa mantrával végzett lélek-zés, az az út, melyen mind előrébb haladva a Létezés Forrásáig jutunk…

Tat Tvam Asi-So Ham Asmi

Regősvölgyi Regina



facebook

Purnam Yoga & Meditation 1147. Bp. Öv utca 140.
jóga, tanfolyamok, távoktatás, jóga oktatóképzés, meditáció oktatóképzés, zugló